Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar kiilkapcsolatokban (1947-1962) felében Kairóba, Damaszkuszba és Bejrutba látogatott. (Ugyanebben az időben a jemeni emír Moszkvában tartózkodott) Július 3-án Szíria elismerte a Kínai Népköztársaságot. A nyár folyamán Nasszer magyarországi látogatásának programját is véglegesítették. Az egyiptomi elnök budapesti látogatása egy hosszabb, Moszkvából induló keleteurópai körút része volt. Az első változat szerint Nasszer szeptember 5-én érkezett volna Prágából, és 7-én utazott volna tovább Bukarestbe. Az érkezés később 8-ra, majd elsejére módosult. Júliusban elkészült a részletes program is, amelyet a magyar követ Ali Szabrival alakított ki. A hivatalos tárgyalásokon túl szerepelt a programban kulturális esemény (az Állami Népi Együttes műsora), turizmus (Balaton, Badacsony), séta a fővárosban, az úttörővasút megtekintése, látogatás Bábolnán és a Ganz-gyárban. Nasszert Budapest díszpolgára címmel tüntették volna ki, és be kívánták jelenteni a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok nagykövetségi szintre emelését.44 Az egyiptomi küldöttség tagjai között lett volna a külügy-, az oktatásügy- és a városfejlesztési miniszter, Ali Szabri, kabinetfőnök, valamint az AI Ahratn főszerkesztője, Hejkal. A tárgyalások középpontjába a gazdasági tervezést és az iparosítás problémáit kívánták állítani. Augusztus elején azonban a Szuezi-csatorna államosítása miatt egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetre való tekintettel Nasszer lemondta az utazásokat. Ennek azonban - véleményünk szerint - más oka is lehetett, s nem véletlen, hogy bejelentésére a brioni találkozó után került sor. Július 17. és 21. között Brioni szigetén Nasszer Titóval és Nehruval tárgyalt. Megerősítették a „bandungi elveket", vagyis a „szabad és független" politikát. S ezt Nasszer nyomatékossá tette, amikor az államosítás bejelentésekor elmondta, hogy ez a független és szabad politika Egyiptomból indul ki, nem pedig Londonból, Washingtonból vagy Moszkvából. Az egyiptomi vezető úgy érezte, hogy túlságosan elkötelezte magát a szovjetek mellett - erre kényszerült! -, ettől megrettent, féltette cselekvési szabadságát, s ezért nacionalista politikája támaszát a formálódó el nem kötelezettek mozgalmában találta meg. így demonstrálta, hogy döntései nem függnek Moszkvától sem. A szuezi háború egybeesett a magyar felkeléssel („párhuzamos krízis"), s az így kialakult bonyolult nemzetközi helyzet egyáltalán nem kedvezett a Közel-Keletet prioritásként kezelő nagyhatalmaknak. A Szovjetunió esetében világos, hogy miért. Franciaország és Nagy-Britannia számára pedig azért, mert a közvélemény nyomására a kormányok arra kényszerültek, hogy politikai tevékenységüket ne kizárólag a Közel- Keletre koncentrálják. Az eseményekből viszont igyekeztek profitálni, elsősorban a novemberi szovjet intervencióból: védelmükbe vették a nemzetközi fórumokon a magyar forradalmat, hogy feledtessék egyiptomi katonai intervenciójukat. Christian Pineau francia külügyminiszter az országa ENSZ-nagykövetének adott instrukciókban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar ügyet felszínen kell tartani, vigyázni kell, hogy azt 2003. tavasz 125
