Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar kiilkapcsolatokban (1947-1962) ri megalázó angol lépés után szerette volna megerősíteni nemzeti hadseregét és megszabadulni mindentől, ami Nagy-Britanniához köti.30 Többek között ezért is utasította el a katonai szövetségi rendszerhez (Közel-keleti Katonai Parancsnokság) történő csatlakozást. Nasszer már 1954 júniusában kezdeményezte Moszkvánál a fegyvervásárlást, de a kérésnek a konkretizálását halogatta. Az Egyesült Államoknak címzett fegyverkérelmek - az ígéret ellenére - főként Churchill ellenállása miatt nem realizálódtak. Egyiptom Párizstól sem remélhetett fegyvereket amiatt, hogy az észak-afrikai, elsősorban az 1954 novembere óta harcoló algériai nacionalistákat támogatta. Franciaország Izrael kérésének tett eleget, és annak szállított fegyvereket. 1955 tavaszán különösen feszültté vált a viszony Egyiptom és Izrael között. Az ügynökbotrány31 miatt február 18-án lemondani kényszerült hadügyminiszter posztját az Egyiptommal szembeni erőpolitika híveként ismert Ben Gurion vette át. Tíz nappal később - és négy nappal az Izraelt nyugtalanító bagdadi paktum aláírása után - parancsára izraeli kommandósok törtek be a gázai övezetbe, és 38 egyiptomi katonát öltek meg. Az akció elég egyértelműen utalt az egyiptomi hadsereg gyengeségére. Izrael viszont bizonyítani szerette volna, hogy a „katonai űr" betöltésére egyedül ő képes a térségben. így akarta az akkor még habozó amerikai és nyugat-európai kormányokat egyértelműen maga mellé állítani Egyiptommal szemben, amelyet a nyugati hatalmak változatlanul a Közel-Kelet kulcsállamának tartottak. Ugyancsak feszültté vált Izrael viszonya Szíriával és Jordániával is a Golán-fennsík demilitarizált övezete és a vízmegosztás miatt. A bagdadi paktum aláírása után Törökország is nyomást gyakorolt a pánarab eszmét is támogató Szíriára, csapatösszevonásokat hajtott végre a szíriai-török határon. Az Egyesült Államok Ankara mögé állt, mert attól tartott, hogy Szíriában a radikális nacionalisták és a kommunisták veszik át a hatalmat. (A damaszkuszi parlamentbe került be az első választott kommunista képviselő az arab világban 1954-ben.) Ebben a helyzetben Szíria is fegyverüzletet akart kötni Moszkvával (1954-ben kis mennyiségben már vásárolt fegyvereket Csehszlovákiától), illetve 1955. március 2-án katonai együttműködésről, október 20-án pedig katonai szövetségről írt alá szerződést Egyiptommal. Tehát nem ideológiai vagy belpolitikai változások, hanem a külső körülmények késztették Egyiptomot a fegyverüzlet megkötésére. Az Egyesült Államok tudott Kairó és Moszkva közeledéséről, de Nasszer antikom- munizmusában bízva nem tartotta valószínűnek az üzlet létrejöttét. A „paktomán" Dulles a kommunizmus és a „szabad világ" közti harmadik erőt, a katonai blokkok politikáját elutasító irányvonalat még mindig elképzelhetetlennek tartotta. Moszkva viszont ekkor már távolodott a zsdanovi irányvonaltól, és támogatni szándékozott azokat az államokat, amelyek elutasítják a Szovjetunió elleni katonai blokkhoz tartozást. A konkrét egyiptomi kérés néhány nappal a bandungi értekezlet megnyitása előtt ér2003. tavasz 121
