Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Az „iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában és azokat a bátor férfiakat és nőket, akik életüket kockáztatják az igazság kereséséért. Egy terrormentes világ, biztonságos világ lenne a Nagy-Britanniában és máshol élő muzulmánok számára." Mahmood úgy próbálja beállítani nézeteit, mint az iszlám közösség, az utnma egyetemes érvényű és mindenki által osztott véleményét, amelynek keretében a háború igazságos volta és hatékonysága mellett érvel. Márpedig sem a muzulmánok, sem a nem muzulmánok köreiben nem osztott maradéktalan támogatást a fegyveres fellépés a terrorizmussal szemben, mivel terrorra nem lehet terrorral válaszolni; a terrort nem lehet terrorral megszüntetni még akkor sem, ha a nemzetközi jog legitimnek ismeri el az önvédelmet. Az Observer tehát csak addig a pontig engedélyezte az önreprezentációt, ameddig az nem kérdőjelezi meg a nyugati külpolitika, azaz a terrorizmus- ellenes háború létjogosultságát. Alternatív nézetek nem jelenhettek meg a lapban, csak a brit és amerikai fellépést támogató vélemények, amelyek autentikus voltát az adta, hogy a cikk szerzője muzulmán. Ez arra is enged következtetni, hogy a terrorizmusellenes háborút illetően a nemzeti elit és az értelmiség nem fogalmazott meg szkeptikus ellenvéleményt, hanem konszenzus alakult ki a kérdésben. Az iszlám elleni kirohanások java október közepén érte el a vizsgált hetilapok hasábjait, amikor javában folyt már az Afganisztán elleni háború. Az Elet és Irodalom szeptember 21-én megjelent számában Pelle János: „Bosszú a valóságon" című publicisztikai írását olvashatjuk.15 Az elemzés hemzseg az iszlám/arabellenes kirohanásoktól, mint például: „...itt valóban nagyszabású, legalább fél tucat arab országra kiterjedő összeesküvéssel van dolgunk." A cikk több helyen szinonimaként használja az iszlám fundamentalizmus és az iszlám terrorizmus kifejezést, amely bizonyítja a fentiekben leírtakat, sőt a szerző kijelenti, hogy az iszlám: „olyan zárt ideológiai rendszert alkot, mely minden más vallásnál narcisztikusabb és rugalmatlanabb." Majd néhány sorral később: „Az iszlám mindennél jobban gyűlöli Izraelt... az igazságos Állatinak el kell törölnie a föld színéről." Vajon mi a helyzet a keresztény vallású palesztinokkal, vajon ők is Allah nevében óhajtják a Palesztin Államot? A szerző úgy próbálja beállítani az arab-izraeli konfliktust, mintha az egy iszlám versus zsidó-keresztény konfliktus lenne, amely a valóság félreértését jelenti. A palesztin nép Allah szeretete nélkül is igényt tart egy önálló, megszállásoktól mentes államra. Pelle János sajnos ennél is továbbmegy, és receptet ajánl a terrorizmus felszámolására: „...a fejlett országoknak rá kell térniük a terrorizmus megelőzésének politikájára, vagyis Izraelhez hasonló lépéseket kell tenniük." A sorok mögött húzódó előfeltevés az, hogy Izrael erkölcsileg, sőt jogilag legitim módon szállta meg a palesztin területeket, és együtt harcol a keresztény kultúrkörrel az új ellenség, a zöld veszedelem feltartóztatásában. Ha minden, magát fejlettnek nevező állam úgy jár el, ahogy Izrael - fegyveres úton - akkor az ártatlan muzulmánok százmilliói kerülnek kirekesztett helyzetbe, amely a huntingtoni civilizációk háborúját beteljesítené. A kutatót elszomorítja az ÉS hasábjain, 2001. szeptember 28-án megjelent Jeruzsálem projekt című írás, amely Seres László tollából származik.16 A szélsőséges kijelentésektől 2003. tavasz 103