Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? hogy a nemzetközi ügyekben inkább vonzerővel, mintsem kényszerítő erővel érjük el kívánatos céljainkat. A lágy hatalom alapulhat az eszméinkre való hivatkozáson vagy azon a képességünkön, hogy oly módon tűzünk napirendre fontos kérdéseket, hogy ezzel formáljuk mások preferenciáit" 76 Addig is, amíg a „digitális erő" teljes körű alkalmazása megvalósul, a hatalom hagyományos módszerei állnak a nemzetközi politika középpontjában. Amint Joffe megállapítja: „a kemény erővel - a rakétákkal, a fegyverzetekkel, a hadihajókkal és az azokat működtető személyzettel - továbbra is számolnunk kell. Ez ugyanis a hatalom végső, létfontosságú, eszköze. A mindennapok szintjén azonban a »lágy hatalom« ...sokkal értékesebb érme. Manapság nagyobb győzelmet érhetünk el azzal, ha arról győzünk meg másokat, hogy nekik is ugyanarra van szükségük, mint amire nekünk; ennek sokkal nagyobb köze van eszméink vonzerejéhez, a napirendre kerülő kérdések megállapításához, az ideológiához és az intézményekhez, az együttműködéshez fűződő jutalomhoz, mint piacunk méreteihez és kifinomultságához".77 A3. Struktúra A külügyminisztériumok a szupra- és szubnacionális kormányzati és nem kormányzati szereplőkkel együtt olyan problémamegoldó hálózatok létrehozását kezdeményezhetik, és részt vehetnek ezek tevékenységében, amelyek a nemzeti érdekeket78 szolgálják. A „transzgovernmentális" hálózatok működése során a kormányok hasznosíthatják a nem állami szereplők rugalmasságát, szakértői tudását és decentralizáltságát. Míg azonban az üzleti világ, az emberjogi, a bűnözői csoportok alapvetően könnyen alkalmazkodnak a „hálózati" működésmódhoz, a külügyminisztériumok (a kormányok) szigorúan hierarchikus szervezeti keretek között működnek, ami nehezen egyeztethető össze a hálózatok filozófiájával.79 A hálózatok képesek úgy megszervezni tagjaik tevékenységét, hogy rugalmasan kezeljék a problémákat, amire a hierarchiák rendszerint képtelennek bizonyulnak. A hálózatok a tradicionális hierarchikus szervezetek versenyre képtelen komponenseit minden hatékonyságot nélkülözőnek, eredménytelennek, illetve a végzett tevékenység szempontjából teljesen irrelevánsnak tekintik. A demokratikus elszámoltathatóság elvét fenntartva a kormányoknak fel kell tárniuk, hogy még ha lehetetlen is a hálózatok minden szintjén teljeskörűen részt venni, a külpolitikai tevékenység mely aspektusai alakíthatók át leginkább a hálózati működési módra. Az államok külpolitikai döntéshozatali rendszere számos diszkrét tevékenységre osztható fel, amelyek felölelik az adatok gyűjtését, feldolgozását, elemzését és értékelését. Azoknak a funkcióknak a végrehajtása, melyek a legmagasabb szintű elszámoltathatóságot teszik szükségessé - ezek elsősorban a döntéshozatali funkcióval kapcsolatosak -, szigorúan hierarchikus rendszerben történik. Az államok külpolitikai funkciójának komponensekre való bontásával meg lehet határozni, hogy hol lehetséges és kívánatos a mélyebb integrálódás a hálózatok tevékenységébe. A modern IKT lehetővé teszi „virtuális nagykövetségek, külképviseletek" rendkívül gyors ütemben történő létrehozását, elsősorban válsághelyzetekben, ehhez mindössze 2002. tavasz 95
