Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter Az államközpontú alrendszernek több mint 300 éven át nem akadt versenytársa. A Rosenau által turbulenciának nevezett jelenség és más okok következtében azonban bekövetkezett az államközpontú világ bifurkációja, létrejött a viszonylag autonóm, „szuverenitásmentes" szereplők komplex multicentrikus alrendszere, amelyben saját struktúrák, folyamatok és döntéshozatali szabályok érvényesülnek. A politikai univerzum két alrendszere struktúráinak és folyamatainak legfontosabb jellemzőit a 2. táblázatban foglaltuk össze.52 2. táblázat. Struktúra és folyamat az állam- és a nem államközpontú alrendszerekben Jellemző vonások Államközpontú alrendszer Nem államközpontú alrendszer A befolyással bíró szereplók száma Kevesebb, mint 200 állam Több százezer A szereplők legfőbb dilemmája Biztonság Autonómia A szereplők legfőbb célja A területi integritás és a fizikai biztonság megőrzése A világpiaci részesedés növelése; az alrendszerek integrációjának fenntartása A célok megvalósításának legvégső eszköze Fegyveres erő Az együttműködés felmondása vagy az engedékenység feladása Együttműködési módok Amikor csak lehetséges, formális szövetségek létrehozása és fenntartása Időszakos szövetségek létrehozása és fenntartása A szereplők közötti interakciókat vezérlő' szabályok A diplomáciai gyakorlat Ad hoc, szituációtól függő A szereplők közötti hatalom eloszlása A hatalom nagysága szerinti hierarchia Viszonylagos egyenlőség a kezdeményezett akciókat illetően A szereplők közötti interakciós minták Szimmetrikusak Aszimmetrikusak A vezetés centruma Nagyhatalmak A széles körű erőforrásokkal rendelkező innovatív szereplők A döntések kimenetele feletti ellenőrzés Koncentrált Szétszórt A döntési struktúrák alapjai A formális hatalom; a jog Különböző típusú felhatalmazások, a hatékony vezetés A napirenden szereplő kérdések köre Korlátozott Korlátlan Intézményesülés Jól kialakult Kialakulóban lévő A nemzetközi viszonyok elméletének fentiekben tárgyalt versengő paradigmái a jelenkori tudományos felkészültség sokféleségét jellemzik, konvergenciájuk jeleit is észrevehetjük: a legtöbb realista elismeri, hogy a nacionalizmus, a militarizmus, az etnikai kisebbségek, valamint egyéb belpolitikai tényezők fontosak; a liberálisok elismerik a hatalom központi szerepét a nemzetközi magatartás vonatkozásában; a konstruktivisták egy része elfogadja, hogy az eszméknek akkor lesz a legnagyobb hatásuk, ha erős államok pártfogolják, és szilárd anyagi erők támasztják alá azokat. 88 Külügyi Szemle
