Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Joób Kristóf: A németek menekülése keletről. Összegyűjtött cikkek és tanulmányok a németek második világháború utáni kitelepítéséről
A németek menekülése keletről sei kezdődtek, hanem Csehszlovákia 1918-as létrejöttével, melynek akaratuk ellenére kénytelenek voltak állampolgáraivá válni. A kitelepítetteket tömörítő három legnagyobb szervezet, a katolikus „Ackermann-társaság", a szociáldemokrata „Seliger-tár- saság" és a népi „Wi ikc szövetség" politikai elképzeléseinek (vagy vágyálmainak) mind a mai napig ez g d óla ti kiindulópontja. Emiatt persze sokakban felmerül a gyanú, elsősorban Csi. no. ágban, hogy a német jobboldal még mindig nem vette le véglegesen napirendjéről valamikori határrevízió lehetőségét. A szudétanémet politikai hangadók hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az őket ért igazságtalan bánásmódhoz hasonlóban akarták részesíteni a cseh lakosságot. Már 1938-tól léteztek olyan tervek, melyek a „faji szempontból megemészthetetlen" cseh lakosság egy részének kitelepítését vetették fel. Emellett dél-tiroli, Volga menti és birodalmi németeket telepítettek a Cseh-Morva Protektorátus területére, hogy ezzel is minél inkább háttérbe szorítsák a szláv elemet. Vagyis Csehországban már jóval a háború vége előtt komoly népességmozgások zajlottak le, és a csehek háború utáni bosszúszomja jelentős részben ezekre vezethető vissza. A szudétanémet szervezetek követelései Csehország EU-tagságának közeledtével új aktualitást nyertek, jóllehet az unión belüli szabad költözködés és letelepedés nem teljesíti minden elvárásukat: ez még nem jelent lehetőséget arra, hogy Csehországban német iskolákat nyissanak, kétnyelvű utcatáblákat használjanak, és visszakapják elkobzott vagyonukat. Az ő értelmezésükben a lakóhely szabad megválasztása még mindig összemosódik a wilsoni pontokban megfogalmazott nemzeti önrendelkezési joggal. A szabad lakóhelyválasztás ilyen olvasata óhatatlanul felveti a szuverenitás, továbblépve pedig a jelenlegi államhatárok kérdését is. Több nem német uniós tagország szerint Németország régi sérelmei felhánytorgatására használta fel az Európai Parlament fórumát, amikor a Benes-dekrétumok és Csehország eljövendő EU-tagságának összegyez- tethetetlenségét firtatta. Az egykor Csehországban élő németek kérdése annyiban különbözik az egyéb (főleg lengyel) területektől, hogy a kitelepítéseket legalizáló Benes- dekrétumok (egész pontosan 143 pontjából az az 5-6, amelyik a cseh-német viszonyt időnként még mindig feszültté teheti) formálisan még mindig érvényben vannak. Az persze nem tűnik reálisnak, hogy a mai cseh állam bármiféle kártérítést nyújtson a kitelepítetteknek, bár egyes szudétanémet politikusok végérvényesen még mindig nem tettek le erről. Ez néha olyan abszurd helyzeteket eredményez, mint amikor egy ilyen politikus felszólítására kitelepített családok listákat készítenek elkobzott vagyontárgyaikról, majd ezt a listát elküldik egykori falujuk vagy városuk mostani, cseh vezetőségéhez. Az ilyen közjátékok persze nem hatnak pozitívan a cseh-német megbékélési folyamatra. Van még egy terület, melynek hovatartozását és jövőjét illetően, ugyan más okokból kifolyólag, több kérdés is felmerül. Ez pedig Kelet-Poroszország északi része, melyet annak idején a Szovjetunióhoz csatoltak, és tőle Oroszország örökölte. Az Orosz Föde2002. tél 197
