Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Kántor Zoltán: Grúber Károly: Európai identitások: régió, nemzet, integráció
Grúber Károly: Európai identitások: régió, nemzet, integráció a magyar, viszont a magyar törvényhez hasonlóan nemcsak az anyaországban, hanem más országok területén is nyújt kedvezményeket. Grúber tanulmánya után jelent meg Constantin Iordachi tanulmánya3 a román szabályozásokról, amely a román koncepció is nemzetpolitika további részleteit tartalmazza. A továbbiakban Grúber röviden kitér még a szlovén és a bolgár szabályozásokra, valamint a lengyelországi tervezetre. Grúber tanulmánya elsősorban azért jelentős, mert egy nemzetközi összehasonlítás keretében mutatja be, hogy mennyire nem egyedi - sem Kelet-, sem Nyugat-Európában - a magyar státustörvényhez hasonló anyaországi támogatás. Magyar nyelven erről e kérdésről eddig kevés írás jelent meg, az olvasó további tájékozásául ajánlható a Majtényi Balázs és Halász Iván által írt tanulmány.4 A homogenizáló államok, nemzeti kisebbségek és anyaországok: Erdély 1867-2001 tanulmányban Grúber Rogers Brubaker elméleti modellje segítségével elemzi Magyarország, Románia és Erdély (tulajdonképpen a romániai magyarság) viszonyát. Brubaker a kelet-közép-európai nacionalizmusokat a homogenizáló nemzetállam, a nemzeti kisebbség, valamint az anyaország dinamikus kapcsolatrendszerében vizsgálja. Ezen modell segítségével elemzi Brubaker az 1989 utáni különböző nacionalizmusokat. Brubaker különbséget tesz a nemzetállami nacionalizmus, az anyaországi nacionalizmus és a nemzeti kisebbségek nacionalizmusa között. Brubaker az 1989 utáni helyzetet az 1918 után kialakult helyzettel hasonlítja össze. Grúber a brubakeri modell segítségével nemcsak az 1918 utáni helyzetet vizsgálja, hanem visszamegy 1867-ig, amikor a szereplők a magyar állam, a román állam és a magyarországi román nemzeti kisebbség voltak e háromszög aktorai. Tanulmánya nem történelmi, hanem szociológiai - a modell alkalmazhatóságát vizsgálja elsősorban. Az elemzési keret támpontokat nyújthat a román-magyar viszony mélyebb megértéséhez, amely nem a románok és magyarok közötti „történelmi", „kulturális", stb. ellentétekkel magyarázza a feszültségeket, hanem ezek a politikai konstelláció függvénye: a mindenkori nemzetállam nemzeti homogenizációra törekszik, amelynek a nemzeti kisebbség ellenáll, illetve anyaországa támogatását élvezi ebben a törekvésében. A Macbethtől Sémi Conneryig, avagy a skót nacionalizmus politikatörténeti vázlata talán a kötet legalaposabb írása. Grúber, aki a skót kérdés egyik legjobb magyarországi ismerője, a skót nemzeti tudat kialakulásától az 1999-es skót kormány és törvényhozás működésének elkezdéséig tekinti át a skót kérdést. Részletes ismertetése túllépi egy recenzió keretét. A XX. századi skót nacionalizmus megerősödésénél mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az a baloldalon alakult. A skót nemzeti pártok a húszas években alakultak meg, majd 1934-ben egyesültek és jelenítették meg a brit politikában a skót önrendelkezési törekvéseket. A hetvenes évekig nem igazán beszélhetünk áttörésről. Igazi áttörésről csak a hetvenes évek közepétől beszélhetünk, amikor a Skót Nemzeti Párt az általános választásokon a szavazatok 30%-át szerzi meg Skóciában. Ezt a sikert több tényező magyarázza. Elsősorban a világgazdaság recessziója, amely a skót 2002. fél 177
