Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz

Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika dés Tanács, a Békepartnerség (Partnership for Peace, PfP) létrehozatalát olyan tenden­ciaként értelmezi, ami a NATO-ból az ENSZ kicsinyített mását kívánja létrehozni. Mindez - mondja Kissinger - azzal fenyeget, hogy „a NATO multilaterális dolgok ku­sza halmaza lesz".148 Szerinte „kívánatos volna, hogy az amerikai vagy az atlanti befo­lyás hatósugarát kiterjesszük a világ más térségeire".149 De nem a NATO keretein belül. Kissinger úgy látja, hogy a NATO nem teljesen világos és egyértelmű prioritásai a közvetlen veszély megszűnésének köszönhetőek. Ennek tudható be az is, hogy manap­ság a tagállamokban a belpolitika elsőbbséget élvez a külpolitikával szemben. Kissinger csípősen megjegyzi, hogy a manapság hatalmon lévő európai balközép pártok a piac- gazdasági reformok révén lemondtak a baloldali hagyományos identitás egy részéről, és ezt az amerikai rakétavédelmi programmal szembeni tiltakozással kívánják szava­zóik felé kompenzálni. „Újra előveszik az 1980-as érveket" - mondja - vagyis például azt az érvet, hogy az Egyesült Államok önző módon csupán magára gondol. Kissinger azt sugalmazza, hogy az európai hozzáállás az amerikai rakétavédelmi rendszerhez a mindenkori európai vezetők politikai beállítottságától függ; azaz a jobboldal támogat­ja, a baloldal ellenzi.150 Kötetének ezen fejezetében Kissinger inkább a jelenlegi politikai felállást és nemzetközi helyzetet elemzi, a jövőre nézve nem sok következtetést von le. A kötet jövővel foglalkozó részei nem szakadnak el a jelenlegi helyzettől, Kissinger fel­tételezi például, hogy a huszonegyedik század (a huszadikhoz hasonlóan) Amerika év­százada lesz. Abban viszont a baloldallal kapcsolatosan feltehetőleg igaza van, hogy az Európától való tradicionális brit húzódozásnak véget vető saint-malói nyilatkozat való­színűsíthetően nem született volna meg konzervatív brit kormányzat alatt. Kit singer véleménye szerint a NATO manapság az új orosz imperializmus ellen irá­nyul. „Európa az USA nélkül csupán az Eurázsia-félsziget nyúlványa vagy foglya len­ne, beleveszne saját konfliktusainak örvényébe, továbbá elsődleges célpontja lenne számos, a szomszédos térségen átsöprő radikális és forradalmi áramlatnak."151 Azért finomítja állítását: „az Egyesült Államok, legalábbis geopolitikai értelemben, Európa nélkül csupán egy Eurázsia partjainál fekvő szigetté válna."152 Kissinger szerint a de­mokráciákra ma a legnagyobb veszélyt a globális gazdasági válság jelenti, ezt követi a demográfiai robbanásból eredő migrációs veszély, majd az összeomlott Szovjetunió tagköztársaságainak rendezetlen halmazából eredő kihívás. Az ESDP-vel155 és az európai haderővel kapcsolatban Kissinger egy igen érzékeny pontra tapintott rá; ha Európát „idegesíti" az, hogy az Egyesült Államokkal szemben haditechnikai és egyéb hadászati szempontból le van maradva, akkor igazából érthe­tetlen az, hogy miért csökken, illetve miért nem növekszik az egyes európai országok költségvetésében a védelmi kiadás? „Ha a mostani költségvetések ugyanazon a szin­ten maradnak, netán csökkennek, akkor az európai haderő pénzügyi forrásainak szük­ségszerűen a NATO költségvetéséből kell kikerülnie. Ily módon ez a haderő csak ak­kor járul hozzá ténylegesen a szövetséges védelmi tevékenységhez, ha az európai vé­2002. tél 161

Next

/
Thumbnails
Contents