Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Boros Ferenc: A magyar és a szlovák nemzetpolitikai stratégia ütközése és következményei (Rudolf Chmel írásai)
Könyvekről ken a megkérdezettek 56%-a a magyar kisebbség kitelepítését kívánta az országból. A kisebbségi jogok elleni támadások sorozata következett be ennek kapcsán. Ez leginkább az 1990-ben kimunkált nyelvtörvénytervezetekben jutott kifejezésre. A Matica Slovenská által kidolgozott nyelvtörvénytervezet a szlovák nyelv kizárólagos államnyelvként való elfogadását feltételezte, aminek elfogadását akkor még a forradalom demokratikus erői, ill. az akkori politikai erőviszonyok megakadályozták, de az 1990. október 25-én elfogadott kompromisszumos törvény is jelentősen jogkorlátozó volt. A törvény lényegében tiltotta a kétnyelvű feliratok elhelyezését, a községek nevének kétnyelvű megjelölését, a szertartások (keresztelők, névadás, házasságkötés, temetés) kisebbség nyelvén való lebonyolítását. A szövetségi parlamentben az 1991. január 9-én jóváhagyott szabadságjogokról és alapvető jogokról szóló alkotmánytörvény hatályon kívül helyezte az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény lényegi cikkelyeit, és ennél szűkebben fogalmazta meg a kisebbségi jogokat, mint a föderációs törvény. Még az év tavaszán a szövetségi parlament három olyan rehabilitációs jellegű törvényt fogadott el, amelyek lényegében kizárták a magyarságot az adott (kárpótlási, földkérdés) jogi lehetőségekből. Tehát magyar rálátással így kezdődött a rendszerváltozás szlovák relációban. Ilyen körülmények között a magyar pártok többsége, látva a veszélyt, a szlovákiai magyarság szervezeti megerősítését, a védőbástya kiépítését tartotta elsődleges feladatának. A konfrontáció lehetőségére is számítva a hatékony politikai képviselet és érdekvédelem fokozottabb előtérbe helyezésére, ennek érdekében a szlovákiai magyarság megszervezésére irányította a védekezés érdekében a szélsőséges erőkkel szemben, aminek indokoltsága be is bizonyosodott. Az 1992-es választások ugyanis új helyzetet teremtettek. A kormány élére a V. Me- dar által vezetett „Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom" került, amely a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal alakított kormányt. Felerősödött a föderáción belül az elkülönülés folyamata és a magyarellenesség. Az 1992-ben elfogadott alkotmány rögzítette a szlovák államnyelv bevezetését, ami egyértelművé tette a nemzetállami koncepció felülkerekedését, ami semmi jót nem ígért a kisebbségek számára. Egyértelművé vált, hogy a meciari szlovák politika még a föderáció égisze alatt (amikor a szövetségi kormány a kényes magyar-szlovák kapcsolati kérdéseket, mint a nemzetiségi probléma és a bősi erőmű kérdése, egyre inkább átengedte a kialakuló és aktivizálódó szlovák külpolitikának) egy olyan jellegű nemzeti államnak a kialakítására törekszik, amely a XIX. századbeli nemzetállami elvekre támaszkodik. Ennek alapvető követelménye a szlovák nemzeti nyelv kizárólagosságának az érvényesítése, amelyhez az ideológiát a Matica nyújtotta. E koncepció abból a feltételezésből indul ki, hogy a magyarok sértett nemzet, sérelmeiket a rendszerváltással orvosolni akarják, mind az anyaországban, mind a határon kívül élő magyarok vonatkozásában, s ezt a szlovákok magyarellenességének fokozásával kell ellensúlyozni. 130 Külügyi Szemle
