Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter részletesebben - ki vesz részt a diplomáciában; hogyan szerveződik a diplomáciai tevékenység: valamint milyen lényegi kérdések szerepelnek a napirendjén. Ezzel a módszerrel összehasonlíthatjuk a különböző korok diplomáciájának alapvető jellegzetességeit, rámutathatunk a posztmodern világrend markáns jegyeire, a folyamatosság és az állandóság elemeire. Struktúra A „régi" diplomácia elsősorban abban különbözött ókori és középkori elődjétől, hogy nem a szubnacionális politikai szerveződések (törzsek, városállamok), hanem a modern nemzetállamok számára biztosított kommunikációs lehetőséget.17 Az államközi kapcsolatok növekedésével szükségessé vált, hogy az uralkodók a felmerült kérdések széles köréről rendszeres tárgyalásokat folytassanak más államokkal. Közös nemzetközi fórum hiányában azonban az államok vezetőinek közvetetten kellett tárgyalniuk, ezért diplomatákat küldtek más országokba. Az állam nevében külföldön tárgyaló személyek szerepe hamarosan intézményesült, majd önálló szakmává alakult át. Az intézményesülés azt jelentette, hogy már nem ad hoc képviselők folytattak - viszonylag rendszertelen - diplomáciai tevékenységet, hanem kialakultak a külügyi szolgálatok, élükön a külügyi hivatalokkal és az állandó diplomáciai képviseletekkel, melyek hamarosan az állami érdekek élvonalbeli kifejezőivé váltak. Bármilyen sikeres volt is a tradicionális diplomácia a stabilitás, a rend és a béke előmozdításában a XIX. századi Európában, az első világháború kirobbanását mégsem sikerült megakadályoznia, sőt, sokak szerint valójában inkább előidézte ezt a háborút, ezért „új" típusú diplomácia megteremtése vált szükségessé. Bár az első világháborút követő rendszert „új" diplomáciaként emlegették, hosszú átmeneti időszakra volt szükség ahhoz, hogy a „régi" átadja helyét az „újnak" a XX. század első felében. Az új diplomácia struktúrájában a területi államok/kormányok továbbra is - mint több száz éven át - a rendszer főszereplői maradtak, amelyeket a külügyi hivatalok és a külföldön működő állandó képviseletek jól kiépített hálózata képviselt. Két alapvető változást azonban mindenképpen hangsúlyoznunk kell, amelyek nemcsak a struktúrára, hanem a modern diplomácia jellemző folyamataira és a napirendjén szereplő ügyekre is hatást gyakoroltak. Először is, ami a struktúrát illeti, az államok már nem egyedüli szereplőkként léptek fel a nemzetközi színtéren, meg kellett osztaniuk a diplomácia terepét a nemzetközi szervezetekkel.18 A másik figyelemre méltó változás az, hogy az államok funkciója lényegesen kiszélesedett. Míg korábban csupán állampolgáraik fizikai biztonságáról gondoskodtak, ekkortól a lakosság gazdasági, társadalmi jóléte problémáinak megoldása is állami feladattá vált, az „éjjeliőr" államot felváltotta a „jóléti" állam. Mindezek következményeként megsokszorozódott ama problémák száma, amelyekről az államoknak nemzetközi tárgyalásokat kellett folytatniuk egymással a diplomácia keretei között. 78 Külügyi Szemle
