Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VITA - Kaltenecker Emese: Gondolatok Katona Magda Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége című cikkéhez
Kaltenecker Emese Végezetül engedtessék meg megjegyeznem, hogy-talán erdélyi magyar mivoltomnál is fogva - a szokásosnál is érzékenyebb és elkötelezettebb vagyok a magyar nyelv tisztasága és a magyar helyesírás ügye iránt. Fájó szívvel tapasztaltam, hogy a szerző a cikkben viszonylag sokat vétett az idegen nevek átírásakor a magyar helyesírás szabályai ellen. Minderre nem is kívánok több szót vesztegetni, hiszen a keleti nevek átírása általános problémát jelent, a következetesség azonban mindenképpen elvárható. Ezért azt mindenképpen kritika tárgyává kell tenni, hogy a cikkben az átírás nem következetes, még egy szón belül is keveredik a kétféle (külföldi és magyar) átírási elv. PL: Abdul Sattar Szirat (helyesen: Szattar Szirat), Mohammad Dzsalil Sams (helyesen: Dzsalil Samsz). Azt is érdemes lett volna eldönteni, hogy Bin Laden vagy bin Laden alakot kíván-e használni a szerző, bár meg kell jegyeznem, hogy az irodalmi és a beszélt arab nyelv sajátosságainak figyelembevételével vagy a Ben Laden vagy a Bin La- din vokalizáció a helyes. Megemlíthető még, hogy az afgán titkosszolgálat helyes rövidítése nem Khaad, hanem Khad (Khadamat-i Ettela'at-i Daulati), továbbá az ENSZ afganisztáni megbízottjának neve helyesen: Francesco Vendrell (és nem Vendrel). Az 1978. áprilisi forradalom pontos dátuma egyébként nem április 28., hanem 27. (Az afgán naptár szerint Szaur hónap 7-e.) Összességében úgy ítélem meg, hogy a szerző kissé „sokat markolt és keveset fogott". Egy kisebb ívű, rövidebb elemzés talán színvonalasabbra sikerülhetett volna. A források szélesebb körű használata és az annotáció igényesebbé tette volna az egyébként nyilván érdemmel bíró munkát. Egyedül azért ragadtam tollat és vetettem papírra építőnek szánt kritikai megjegyzéseimet, mert úgy vélem, hogy a magyar „művelt nagyközönség" a szerző cikkéből bizonyos tekintetben egyoldalú, illetve egyenesen hamis képet kap az afganisztáni eseményekről. A kérdés valójában az, hogy a szerző egyszerűen „csupán" téved-e, vagy pedig tudatosság húzódik-e meg a cikk tendenciózussága mögött. A szerző ugyanis helyenként kimondottan apologeti- kus és gyakran erősen propagandaízű érveléseket vonultat fel, ugyanakkor számos meglepő, sőt bombasztikus megállapítása megalapozatlannak tűnik. A szerző elfogultnak tűnik az afganisztáni tádzsikokkal szemben, illetve a pastuk javára. Ismételten visszatér továbbá az a téves előítélet, miszerint a nagyhatalmak, illetve a szomszédos államok mind a mai napig összeesküvést szőnek Afganisztán ellen, és fel kívánják osztani (akár ténylegesen, akár érdekövezetileg). Erre azonban semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték nincsen, és ilyet a szerző sem tud cikkében felmutatni. Én a magam szerény megjegyzéseivel ezt az általam tévesnek ítélt képet szerettem volna árnyalni, illetve kiegészíteni. 180 Külügyi Szemle
