Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Vida István: Két fontos új dokumentum a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. áprilisi moszkvai látogatásáról
Két új dokumentum a magyar kormányküldöttség 1946. áprilisi moszkvai látogatásáról Szerk.: T. V. Volokityina, T. M. Iszlamov. T. A. Pokivajlova. Roszpen, Moszkva. 2000. 298. o. - A továbbiakban: Transzilvanszkij voprosz. 2000.) 12 Transzilvanszkij voprosz. 2000. 362. o. 13 Transzilvanszkij voprosz. 2000. 370. o. 14 Érdekes, Molotovot azért izgatta P. Groza véleménye, mert értesülése szerint a román kormányfő állítólag beleegyezett Észak-Érdély egy része visszaadásába Magyarországnak. Az RKP főtitkára ezt nem cáfolta, csak annyit mondott, Groza nézete szerint szerencsés lenne, ha Erdély - a román állam keretei között - közigazgatási autonómiát kapna. (Transzilvanszkij voprosz. 2000. 375-376. o.) 15 Lásd Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés. 1947. Héttorony Könyvkiadó. Bp., 1994.105-113. o. (A továbbiakban: Fülöp M.: A befejezetlen béke. 1994.) 16 Nagy Ferenc 1948-ban az Egyesült Államokban megjelent emlékiratában írta: „...amikor Moszkvában Sztálin miniszterelnök úr előtt felvetettem az erdélyi területi kérdést, Sztálin elismerte, hogy a fegyverszüneti egyezménynek Erdélyre vonatkozó szakasza alapján a kérdést jogunk van felvetni, sőt a vitás területek beható vizsgálatával azt az érzést keltette bennünk, hogy Oroszország legalábbis nem fogja ellenezni bizonyos erdélyi területeknek a visszaadását." (Saját kiemelés - V. I.). (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I. k. Európa-História. 1990. 292. o.) 17 Szovjetszkij faktor v vosztocsnoj Evrope. 1944-1953. T. 1.1944-1949. Dokumentii. Otv. redaktor T. V. Vo- lokityina, Poszpen, Moszkva, 1999. 323. o. 18 Lásd részletesebben: Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Második átdolgozott kiadás. Kossuth, Bp., 1988.159-178. o. 19 Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1890-1986): szovjet politikus. Már 1917 előtt vezető szerepet játszott a bolsevik mozgalomban, majd az 1920-as évektől különböző fontos párt- és állami feladatokat látott el. Sztálin egyik közeli munkatársa, legszilárdabb támogatója volt. 1930-tól 1941 -ig a Népbiztosok Tanácsának (a szovjet kormánynak) elnöke. 1939-1949-ben, majd 1953-1956 között külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter. 1957 júniusában a Hruscsov ellen fellépő csoport fejeként kizárták a KB-ból, s egyéb tisztségeiből is felmentették. 20 Gyöngyösi János (1893-1951): kisgazdapárti politikus. 1944. december 22-től 1947. május 31-ig külügyminiszter. (Életrajzát lásd: Az 1945. évi november 29-re Budapestre összehívott Nemzetgyűlés almanachja. Főszerk.: Vida István. A Magyar Országgyűlés kiadása. Bp., 1999.194-195. o. - A továbbiakban: Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. 1999.) 21 Dekanozov, Vlagyimir Georgijevics (1898-1953): szovjet (grúz) politikus. 1939-ben az NKVD főparancsnokságáról, ahol a kémelhárítás parancsnoka volt, került á külügyminisztériumba. 1940-1941-ben berlini szovjet nagykövet. 1943-tól 1947-ig külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter-helyettes. 1953-ban mint Berija egyik közeli munkatársát, kivégezték. 22 Puskin, Georgij Makszimovics (1909-1963): diplomata. 1939-ben lépett külügyi szolgálatba. 1942 és 1944 között Kínában volt főkonzul. 1944-ben a külügyminisztérium munkatársa, 1945 elejétől a magyarországi SZEB mellett működő szovjet politikai megbízott, 1945. november 2-tól budapesti követ, illetve nagykövet. 23 Pavlov, V. N. - a szovjet külügyminisztérium munkatársa, Molotov tolmácsa. 24 Szekfű Gyula (1883-1955): történész, egyetemi tanár. 1945. október 15-től 1948 szeptember 10-igma- gyar követ, illetve nagykövet. (Életrajzát lásd: Az 1944. évi december 21 -re Debrecenbe összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Főszerk.: Vida István. A Magyar Országgyűlés kiadása. Bp., 1994. 435^136. o.) 25 Kemény Ferenc (1917-?): diplomata. 1944 májusában lépett külügyi szolgálatba, 1946. január 26-tól június 22-ig kovetségi titkár a moszkvai magyar követségen. 26 Az utalás az 1946 február 27-én megkötött magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményre vonatkozik. 27 Ez a szám valószínűleg megfelelt a valóságnak, mert az 1941-es népszámlálás szerint - a mai Szlovákia területét tekintve - 761 434-en vallották magukat magyar anyanyelvűnek. (Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború utáni magyar-szlovák lakosságcserével kapcsolatban. Múltunk, 1997. 3. sz. 143. o.) 766 Külügyi Szemle
