Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? Végül illik megválaszolni az alapkérdést: milyen koalíciók jöhetnek létre az egyes regionális kapitalizmusok között, és ezek miképpen alakíthatják át a világrendet? Nem vagyunk túl nehéz helyzetben, mert lehetséges extremális forgatókönyveket már fölvázoltak helyettünk más ismertebb és elismertebb társadalomtudósok. A szokásos „A" variánst (nagykoalíció) Francis Fukuyama neve fémjelzi. (A némileg finomított „B" variánst lásd Fukuyama, 2000.) Eszerint az 1989-93-as „nagy átalakulás" (elágazás) után valamelyest változó arányokkal minden marad a régiben: a modernizáló tőke továbbra is globalizálódik, a liberális demokrácia egyre nagyobb teret nyer: „Lehetséges, hogy ha az események a jövőben is úgy alakulnak, mint az utóbbi évtizedekben, akkor a liberális demokráciához vezető egyetemes és irányzatos történelem eszméje elfogadhatóbb lesz az emberek számára, és a modern gondolkodás relativista gordiuszi csomója valamiképp önmagától megoldódik. A kulturális relativizmus - európai elmeszülemény! - ugyanis azért látszott elfogadhatónak századunkban, mert Európa a gyarmatosítás és a gyarmatok felszabadítása során először került igazán szembe nem európai kultúrákkal. Az elmúlt évszázad számos fejleménye - az európai civilizáció morális önbizalmának csökkenése, a harmadik világ felemelkedése, új ideológiák felbukkanása - szintén növelte a relativizmus hitelét. De ha idővel egyre több különböző kultúrájú és történelmű társadalom mutat hasonló hosszú távú fejlődési tendenciákat; ha a leghaladottabb társadalmakat irányító intézményfajták továbbra is közelednek egymáshoz; és ha a gazdasági haladás eredményeképpen folytatódik az emberiség egységesedése, akkor talán a relativizmus ideája sokkal különösebbnek látszik majd. Mert a népek »jót és gonoszt kifejező nyelve« közti különbségek történelmi fejlődésüknek, az adott korszak sajátos körülményeinek lesznek tulajdoníthatók." (Fukuyama, 1994, 479. o.) Ha ez az irányzat töretlenül folytatódik, egy következő szakaszban a globalizáció olyan harmonikus világot teremthet számunkra, amelyben valamennyi résztvevő az 1970-es évek első felében meghirdetett új nemzetközi gazdasági rendnél is demokratikusabb és átfogóbb világrendben érvényesítheti érdekeit, biztosíthatja fejlődésének feltételeit. Samuel Huntington az „X", „Y" vagy a „Z" variánst (Civilizáció vs barbárság, attól függően, hogy az egyes kapitalizmusokat ízlésünk szerint melyik oldalra állítjuk - a kiváló tudós ízlését ismerjük) jegyzi. Ez az első szakaszban még csak a polgárháborúk, helyi katonai konfliktusok számának növekedését, majd ezek eszkalációját jelentheti, végül sor kerülhet a szerző által civilizációknak nevezett regionális kapitalizmusok nagy összecsapására: „A modernizáció révén a Civilizáció általában magasabb anyagi szintre kerül. De vajon ugyanilyen hatást gyakorol az erkölcs és a kultúra fejlődésére is? Bizonyos esetekben igen. A fejlettebb társadalmak számára a rabszolgaság, a kínzás és az erőszak mindin2002. ősz 125
