Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? csak történetileg változó - centrum-periféria összefüggésben ragadható meg. Az általánosság bizonyos szintjén elmondható ugyanis, hogy a történetileg kialakult centrumokban olyan belső, automatikusan előrehaladó szerves fejlődés mutatkozik (még akkor is, ha eredendően ez a fejlődés esetleg külső tényezőkkel függött össze, s később vezettek szervessé váló mozgásra), amely képes a társadalmi változások elfogadására, a változások »szervesítésére«, így a folyamatos kihívásoknak megfelelő, a szükséges adaptációt is magában foglaló válaszok kialakítására. (...) Jóllehet a leginkább modern társadalomnak éppen az úgynevezett fejlett tőkés országokat tekintik, a modernizáció folyamatát aligha közelíthetnénk meg ezeknek az országoknak, illetőleg fejlődésüknek a tanulmányozásával. Nyugat-Európában ugyanis (és ide sorolhatjuk Észak-Am erikát is, az egyes országok minden eltérő sajátossága ellenére) az iparosodás szervesen nőtt ki a gazdaság és társadalom fejlődéséből. Ez a »szerves« fejlődés a polgári társadalom szerves kialakulásával és a tőkefelhalmozódás folyamatával együtt (ebből a szempontból tekintet nélkül a forrásaira) létrehozta a polgári-iparosodott társadalom kereteit, életmódját, filozófiai eszméit, politikai nézeteit, gondolkodásmódját stb., amelyek azután a polgári politikai berendezkedés során, jóllehet több-kevesebb módosulással, és a realizálódás során távolról sem teljes érvényesüléssel, áthatották az egész társadalmat." (Kulcsár, 1989, 233-235. o.) Mint a fentiekben már jeleztem, a tóke primitív felhalmozásáról a „szerves" akkumulációra való fokozatos áttérés, a tágabb értelemben vett termelés és a fogyasztás társadahnasodása teremti mega kapitalizmus önfenntartó5 növekedésének anyagi-gazdasági bázisát, specifikus belső struktúráját, és nyitja meg az utat a ma modernnek tekintett jogi-politikai szuperstruktúra kialakulásának lehetősége előtt. Jánossy Ferenc az „akkumulációs lavina" megindulásának, a specifikusan tőkés felhalmozásnak a kiinduló feltételeit vizsgálva szintén erre a körülményre tapint rá: „Csak akkor válik érthetetlenné, miért maradt meg a tőke olyan sokáig a fennálló határok közé bezárva, ha farkasétvágyát, mellyel a XIX. században mindent elnyelt és bekebelezett, anakronisztikusán a kezdetektől meglévő, változatlan tulajdonságának tartjuk, tehát az ipari forradalom előtti tőkéről is feltételezzük. Ha minden korszakra érvényesnek tekintjük a tőke bővített újratermelésének törvényét, azt a törekvését, hogy a profit túlnyomó részét felhalmozza, végül arra kényszerülünk, hogy minden olyan tőkétől és kapitalista vállalkozástól, amely saját mozgástörvényeit és nem a mi játékszabályainkat követi, mint nem tőkétől rövid úton megszabaduljunk. így nézve kezdetben csak a nem tőke létezett, vagy a nem tulajdonképpeni tőke, mint például a kereskedelmi, majd hirtelen bekövetkezett a tőke szeplőtelen, bár ha szörnyűséges fogantatása, eredeti felhalmozása." (Jánossy, 1979,102. o.) A kereskedelmi tőke, amit Marx a tőke „özönvíz előtti" formájának nevezett,6 a kialakuló tőkés világrendszer egyes régióinak történelmében meghatározó, de eltérő 119 2002. ősz
