Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai Imre egyensúlya fog fennállni az eltérő hagyományokkal rendelkező régiók között. A német-holland szerző itt lényegében egy 1991-ben megjelent francia forrás (Albert, 1993, 5-19. o.) különbségtételére hagyatkozik az angolszász és a „Rajna-vidéki" kapitalizmus típusa és kultúrája között (lásd 2. tahin), jelezve, hogy a japán típus az utóbbival mutat hasonlóságot. 2. tábla. Az angolszász és a Rajna-vidéki kapitalizmus különbségei .Angolszász kapitalizmus Rajna-vidéki kapitalizmus jövedelemkülönbségek nagy jövedelemkülönbségek kis jövedelemkülönbségek Társadalombiztosítás csekély mértékű társadalombiztosítás jól kiépített társadalombiztosítási rendszer Foglalkoztatás szerződéses rendszer az „emberi tőke" megóvása A munka jellege erősen taylorizált változatosabb munkakörök Tőkeforrás inkább értéktőzsde mint bank inkább bank mint értéktőzsde Hitel hitelfelvételt ösztönzik megtakarítást ösztönzik Szabályozás viszonylag enyhe szabályozás erőteljesebb szabályozási rendszer Forrás: Junne, 1999,115. o. A legtöbb szerző kiindulópontként átveszi a fent idézett alberti sémát, és az angolszász és rajnai modellek finomított változatával dolgozik. Martin Rhodes és Bastiaan van Apeldoorn (1997) három típust határoz meg úgy, hogy megtartja az angolszász rendszert, és a rajnait két alrendszerre osztja: az egyik a kontinentális „hálózatorientált" kapitalizmus, amelyhez a német, avagy a „szociális piac" tartozik, a másik pedig a kapitalizmus latin, avagy „pragmatikus" alosztálya. Robert Boyer (1997) a munkaerőpiac egyes formái alapján, a kapitalizmus következő négy típusát állítja fel: piacorientált (USA, Kanada, Nagy-Britannia), rajnai vagy korporatista (Németország, Japán), etatista (Franciaország, Olaszország) és szociáldemokrata (Svédország, Ausztria). Jonas Pontusson (1997) védelmébe veszi a svéd („északi") modellt a némettel („rajnaival") szemben, visszautasítva Albert vádját, miszerint a kapitalizmusnak a kapitalizmus ellen vívott harcában a rajnai modell tagjai közül elsőként Svédország esik áldozatul. Kivételt erősítő szabályként Susan Strange (1997b) inkább a kapitalizmus különböző formáinak konvergenciája és nem eltérése mellett száll síkra. A világgazdasági hosszú hullámok emelkedő szakaszában ez minden bizonnyal így is van, hanyatló szakaszban azonban a fejlődés inkább divergens, s az 1929-33-as nagy bifurkáció óta ezt közvetlenül, elméleti konstrukciók alkalmazása nélkül is tapasztalhattuk. (Vö. Lévai, 1996) Akárhogyan is van, a már kialakult és kialakulóban lévő felhalmozási minták (a huntingtoni civilizációkkal azonosított kapitalizmusmodellek) jó közelítéssel írhatók le az Albert-féle típusjegyek szerint (lásd a 3. táblát), és a más helyütt már vizsgált (Lévai, 2000b, 2000c, 2001) kelet-európai mintához hasonlóan, a „nyugati" rendszereken belül is további alrendszerek (magyar szerzőktől lásd pl. Gallai, 1998; Galló, 1998; 114 Külügyi Szemle
