Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? tok, azaz valamilyen fokon konzisztens forgatókönyvek felvázolása lehet, jól emlékezetben tartva, hogy a plauzibilis trajektóriák „valószínűsítése" elvileg sem lehetséges. További módszertani megjegyzésem a diszciplináris körülhatárolásra vonatkozik. Mivel meggyőződésem, hogy a társadalomkutatásban a tudományterületek közötti határok csak viszonylagosak lehetnek, a közgazdasági végzettségem szerinti szakterület tágasságára kívánok utalni és ezzel a „gazdasági determinizmus" lehetséges vádját megelőzni. A klasszikus közgazdaságtan hatalmi-politikai viszonyokat is beleértő tárgyalásmódja mindig is alkalmas eszközt nyújtott a holisztikus, historikus és analitikus (dinamikus) látásmódhoz, amit a neoklasszikus iskola „pártatlanságra" és „időtlenségre" igényt tartó (statikus) vizsgálati módszere képtelen biztosítani. (Más kérdés, hogy az utóbbi a vállalati szintű, mikrogazdasági vagy üzleti elemzések terén hasznos hozzájárulásokkal büszkélkedhet.) Végül a címről, ami Sámuel Huntigton nagyhatású műve (Huntington, 1998) címének parafrázisa - nem véletlenül. Az alábbiakban kifejtett álláspont legtömörebb összefoglalását kívántam megfogalmazni, nem pedig egy újabb, lassan unalomba fúló vitát kezdeményezni az amerikai professzor sokak által „kultúrdeterministának" vagy „neoweberiánusnak" ítélt nézeteivel. Ezen a ponton azonban már a tartalmi kérdésekhez érkeztünk. II. Iíj kihívások „A »posztizmus«... valóságos kutatói járvány lett: mind több és több szerző akarja belénk sulykolni, hogy hallatlan dolgok történnek manapság, de minthogy nemigen tudják megragadni őket, megelégszenek annyival, hogy akkor mi most egy posztvalamiben élünk." (Dahrendorf, 1994,16. o.) A világhatalmi viszonyok korszakos átrendeződésének, azaz a világpolitikai trendek változásának legkifejezőbb metaforája Eric Hobsbawm - Berend T. Ivántól átvett - kifejezése a „rövid XX. századról". (Hobsbawm, 1998) A múlt század utolsó naptári évtizede kétségkívül olyan fordulópontot hozott az emberiség történelmében, amelynek jelentősége csak a megelőző évszázadok történelmi korszakhatáraihoz hasonlítható. A korszakhatárok megállapításában természetesen nincs egyetértés a történészek között, és a vitába e helyütt nem is szándékozom bekapcsolódni, csupán egy lehetséges és igen markáns értelmezési kísérletet mutatok be az 1. táblában. Az eredetileg 1994-ben megjelent könyvében azonban a brit tudós a korábban tárgyalt és már letűnt „forradalmak kora" (1789-1948), a „tőke kora" (1848-1875) és a „birodalmak kora" (1875-1914) után látnoki erővel elemzi a „szélsőségek kora" (1914-1991) utáni kor beköszönték 2002. ősz 109
