Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában A boszniai szerbek válaszát végül is Genfben a terv elutasításaként minősítették, mivel abban nem szerepelt az egyértelmű „igen". A jugoszláv vezetés ennek hatására 1994. augusztus 4-én minden kapcsolatot megszakított a Szerb Köztársasággal, majd gazdasági blokád alá vonta, s lezárta a közös határszakaszt. Ennek során még a boszniai szerbek vezetőinek is megtiltották, hogy Jugoszláviába utazzanak. Emellett válasz nélkül maradt a Szerb Köztársaság parlamentjének a belgrádi kormányhoz intézett levele, amely az alábbi fontosabb megállapításokat tartalmazza: „...Évszázadok óta élünk a Drina folyótól nyugatra. Azóta gondolatban és tetteinkben is Szerbiáért éltünk. Minden felkelésben részt vettünk, s aki itt maradt, fejével fizetett az Önök felszabadító mozgalmáért... Azt hittük, támogatnunk kell Szerbia felszabadítását és egyesítését. Ennek érdekében elviseltünk mindent. (...) Először is, tisztelt uraim, ott a szerb kormányban: első ízben az 500 éves történelmünk során váltak szabaddá a Drinától nyugatra élő szerbek. Igaz, ez a mi harcunk, s emiatt Önöknek sok mindenről le kell mondaniuk. De igaz az is, hogy mi nem csak önmagunkat védtük, hanem Önöket is."39 Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a Jugoszláviában élő szerbek, kevés kivételtől eltekintve, igencsak közömbösen reagáltak a boszniai testvéreik elleni blokád bevezetésére, akik valóban élethalálharcot vívtak a Drina túlpartján. A Boszniából és Horvátországból menekült szerbekhez is negatív volt a hozzáállás. Ennek többek között a titói Jugoszláviában kialakult elmosódott szerb nemzeti öntudat, valamint a lesújtó gazdasági szankciók lehettek okozói. De más magyarázat is felvetődik, hiszen a szerb nép történelme során ennél nehezebb időket is megélt. A szegénység és a nélkülözés szenvedései megsokszorozódnak a kilá tásta lanság és a célok hiánya következtében, s egy nemzet önértékelésében valami nagyon fontos összetörik. Az egyik neves orosz történész, Kljucsevszkij szavaival élve „ez már olyan nemzeti csapás volt, ami nemcsak anyagi, hanem erkölcsi romláshoz is vezetett".40 A tárgyalások Genfben és Belgrádban is 1994 augusztusában befejeződtek. Az orosz külügyminisztérium nem használta ki a lehetőséget, hogy a boszniai válság rendezési folyamatában az elkövetkezendő időszakban önálló szerepet játszhasson. Sőt, mondhatni hálátlan szerepet vállalt fel, amikor nyomást gyakorolt a boszniai szerbekre a kontaktcsoport tervének elfogadtatása érdekében, a jugoszláviai politikai vezetőket használva fel erre a célra, s ezáltal tulajdonképpen éket vert közéjük. Ellentmondásos helyzet állt elő. A szerbiai elnöktől egyrészt azt követelték, hogy gyakoroljon erősebb nyomást a boszniai szerbek vezetőire. Ugyanakkor pedig arra kényszerítették, hogy gazdasági blokádot vezessen be ellenük, ami ezáltal problematikussá tette befolyásolhatóságukat. Az orosz külügyminisztérium tevékenysége ebben az időszakban sajátos irányban fejlődött. A szerbellenes kinyilatkoztatások visszafogottabbak lettek, s ennek szellemében az orosz diplomácia bizonyos mértékben tevékenységét is aktivizálta. Ugyanakkor nemzetközi mozgástere, önállósága mit sem változott. A Nyugat befolyása alatt az 2002. ősz 87
