Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Oroszország külpolitikáin a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Oroszország aktívabb diplomáciai tevékenysége egyre inkább nyugtalanította az amerikai vezetést. Ennek hatására úgy foglaltak állást, hogy legalább 2-3 hétre lenne szükségük a rendezési folyamat kezdeményező szerepének visszaszerzéséhez. A Gra- csovval folytatott tárgyalások eredményeit, valamint az orosz elnök levelét a szerb parlament zárt ülésen tárgyalta 1994. július 27-28-án. Ezen az ülésen sor került egy különhatározat megfogalmazására, ami tulajdonképpen kiegészítette a július 19-i nyilatkozatot.

Miként a korábbi, úgy ez a dokumentum sem tartalmazott határozott állásfoglalást. További tárgyalási folyamatot szorgalmaztak az alábbi témákról:

1. a területi felosztás kérdésének finomítása;

2. a boszniai szerbek önrendelkezési jogának biztosítása;

3. Szarajevó és a körülötte fekvő területek nemzeti közösségek szerinti felosztása;

4. a Szerb Köztársaság tengeri kapujának biztosítása az Adrián;

5. megállapodás megkötése az ellenséges hadműveletek beszüntetéséről;

6. a Jugoszlávia elleni szankciók feloldása.

A boszniai szerbek véleménye szerint minden feltétel adott volt a békés tárgyalások folytatásához. Viszont a nemzetközi közösség által további ultimátumok támasztása esetére a parlament felhatalmazta elnökét, Krajisnikot egy referendum megrendezésére, amelynek során tisztázható lenne a lakosság álláspontja a kontaktcsoport tervét illetően. A népszavazást nemzetközi megfigyelők bevonásával kívánták lefolytatni.02

Ezzel egyidejűleg a parlament felhívást intézett az orosz és a szerb elnökökhöz, amelyben a képviselők arról adnak tájékoztatást, hogy ismételten megvizsgálták álláspontjukat a béketervet illetően és arra a következtetésre jutottak: a kontaktcsoport rosszul végezte munkáját.

„Amennyiben nem kapunk Önöktől, hozzánk oly közel álló elnököktől iránymutatást, a kontaktcsoporttal való együttműködést rég megszakítottuk volna. A befejezetlen és részleteiben általunk nem ismert béketerv elfogadása a szerb nép végének kezdetét jelentheti saját, évszázadok óta birtokolt területein, ami felérne egy nemzeti ön- gyilkossággal."00

Karadzic egyik újságírókkal folytatott beszélgetése során említi:

„Úgy gondolom, mégiscsak elfogadjuk a rendezési te ivet valamilyen módon, de feltételként állítjuk kiegészítő javaslataink részletes tisztázását: a területi felosztást illetően, valamint a Szerb Köztársaság függetlenségének nemzetközi elismertetését."34

1994. július 29-én került sor egy új találkozóra Milosevic, valamint Karadzic és a boszniai szerbek katonai vezetői között. Ennek során a boszniai szerbek képviselői kijelentették:

„...készek aláírni a terület felosztási tervét, amennyiben a kontaktcsoport külügyminiszterei genfi találkozójukon megadják a jogot a boszniai szerbek államalapításához, úgy Bosznián belül, mint a szomszédos országok, így Jugoszlávia viszony la tá2002. ősz

83