Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Miszlai Sándor

minden különösebb nyomás nélkül is érdekelt volt a szankciók feloldásában, s ezért megpróbálta magatartásával is ezt a célt szolgálni. Karadzic is legalább alapként elfogadta a kontaktcsoport tervét. A további nyomásgyakorlás azonban csak megkeményíthette a boszniai szerbek álláspontját a számukra oly fájdalmas döntés meghozatala során.

Gracsov és Csurkin magukkal vitték Jelcin levelét Milosevic és Karadzic részére. A dokumentumokat a külügyminisztérium készítette elő, Baturin hatására változtatva az eredeti terveken. Ennek ellenére az orosz diplomácia aktuális irányvonala pontosan kirajzolódott benne.

Az 1994. július 26-i levelében az orosz elnök az alábbiak szerint tájékoztatta Milo- sevicet:

„Úgy döntöttem, elküldöm Önhöz Gracsovot, hogy kizárjanak mindenféle félreértést az adott helyzet értékelésekor... A boszniai szerbek válaszát sehogyan sem lehet beleegyezésként értelmezni. Alomba ringatni magunkat nem érdemes. A Karadzic forgatókönyve szerinti tárgyalásra csak a felosztási terv elfogadása után nyílik mód. Szükség van az Ön ráhatására, hogy Karadzic és más szerb vezetők megértsék a felszólításomat, és pozitív válasz szülessen a nemzetközi összekötőcsoport ajánlatára."28

Karadzic is hasonló hangvételű levelet kapott, ami az orosz elnök első közvetlen megkeresése volt a boszniai szerbek vezetőjéhez:

„...mély meggyőződésünk, hogy a kontaktcsoport tervét el kell fogadni... Meg kell értenie, hogy az idő ellenünk dolgozik. A béke megteremtésének elhúzódása csak még több szenvedést okoz. Nem kis erőfeszítésünkbe került, hogy meggyőzzük a partnereinket: az Önök által adott válasz nem végleges... van lehetőség annak korrigálására."29

Gracsov tulajdonképpen folytatta Baturin irányvonalát. A Karadzictyal folytatott tárgyalásán Belgrádban 1994 júliusában az orosz védelmi miniszter a felosztási terv aláírásáért cserébe a következőket ajánlotta fel a Szerb Köztársaság vezetőinek:

1. A Jugoszlávia elleni szankciók eltörlése;

2. Bosznia-Hercegovina alkotmányos kereteinek rendezése;

3. A Szerb Köztársaság részére tengeri kijárat biztosítása az Adrián;

4. A területek egyenértékű kicserélése a boszniai nemzeti közösségek között;

5. A posavinai folyosó biztonságának garantálása (6-10 km szélességben és 100 km mélységben).

Határozottan ellenezte az ENSZ békefenntartó erőinek NATO-csapatokra történő lecserélését. Megjegyezte, hogy az észak-atlanti szövetség „még nem tartozik a béke- fenntartó szervezetek közé."'10

Később Karadzic így értékeli Gracsov és Baturin látogatását:

„...Jelcintől garanciákat kaptam Oroszország támogatására vonatkozóan, politikai és gazdasági együttműködés garanciáit a háború utáni időkre. Ennek hiányában nem is kezdeményeztünk volna párbeszédet."31

82

Külügyi Szemle