Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában „Washington elégedetlen volt saját pozíciójával a hivatalos struktúrákban. Nem képviseltette magát a nemzetközi konferencián, az Európai Közösség erőfeszíté­seiben, és nem rendelkezett elégséges befolyással a békefenntartó erőkön keresz­tül sem a Balkánon zajló eseményekre..., még ha sikerült is az amerikai diplo­máciának elérnie a Biztonsági Tanácson belüli egységet - Oroszország közömbösí­tésével -, az 1994. februári válság eseményei megmutatták, hogy Oroszország képes kitörni alárendelt helyzetéből... A kontaktcsoport mintegy összekötő fórummá vált az ENSZ és a NATO között. Ennek keretében olyan rendezési javaslattal állt elő, amely a boszniai szerbek számára elfogadhatatlannak minősült, illetve ezáltal lehe­tett nemzetközi jog keretében is megoldani a NATO részvételét a békefenntartó műveletekben."9 A kontaktcsoport megalakulásának körülményeit érdemes részletesebben is meg­vizsgálni. A csoport összetétele lényegében az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerkeze­tét képezte le, ahol Kína helyét Németország váltotta fel. Mindazonáltal a moszkvai diplomáciát a későbbiekben több meglepetés érte, hiszen ebben a pszeudoszervezetben Oroszország már nem rendelkezik vétójoggal, s az egyik, a rendezésben mindinkább központi szerepet betöltő szervezetben, a NATO- ban pedig semmiféle befolyással sem bírt. Ilyen körülmények között azonban a kontaktcsoport kidolgozta immár a harmadik rendezési tervet a boszniai válság békés rendezésére. A javaslatot kidolgozó diploma­ták abból indultak ki, hogy Bosznia-Hercegovinát - miután már időközben létrehozták a Muzulmán-Horvát Föderációt - fel lehet osztani a korábban ismertetett arányokban: 51% muzulmán-horvát, 49% pedig boszniai szerb terület. Ez a terv a boszniai rendezést több szakaszban látta kivitelezhetőnek:- tűzszüneti megállapodás megkötése és az ellenséges katonai műveletek meg­állítása;- a területi felosztás térképének kidolgozása;- a végső szakaszban pedig az új állam alkotmányos berendezkedésének megteremtése. Mindazonáltal a kontaktcsoport elképzelései csak a területi megosztás problémakö­rét érintették, a dokumentum értelmében az összes többi rendezendő kérdés megoldá­sa csak a területi felosztás elismertetése után lett volna lehetséges. A területi rendezés térképét 1994. július 5-én adták át az érintett feleknek. Két hetet kaptak a válaszadás­ra: vagyis a határidő 1994. július 20-a volt. A nemzetközi közösség mindazonáltal érzé­keltette, hogy csak a kizárólagos egyetértő választ tolerálja, semmiféle feltételtámasz­tást sem fogadhat el. Ettől kezdve az összekötőcsoport mindinkább önálló erőként lépett fel. A boszniai rendezés folyamatában a NATO teljes körű bevonása került napirendre, s ennek során a szövetségi erők beavatkozása már nem függött feltételektől, legkevésbé a Boszniában szemben álló felek akaratától. 2002. ősz 67

Next

/
Thumbnails
Contents