Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában A tragikus eseményekkel egy időben ugyanakkor a békefenntartó erők zágrábi parancsnoksága az ENSZ székhelyére eljuttatott egyik bizalmas jelentésében arról ír, hogy: „a muzulmánok az utóbbi 18 hónap alatt legalább két alkalommal nyitottak tüzet Szarajevóra, amelyek emberi áldozatokkal is jártak", illetve a piacon felrobbant aknát inkább „a muzulmánok, mintsem a szerbek által ellenőrzött területekről lőhettek ki". Ugyanakkor ez a jelentés a döntéshozatalban nem kapott kellő súlyt. Owen balkáni különmegbízott mindazonáltal magyarázkodásnak beillő kijelentést tett: „Nem mondhatom, hogy nincs jelentősége a piactéri robbantás tettesei kézre kerítésének. Azonban számomra az alapkérdést a város tüzérségi lövetésének megállítása jelenti."2 Owen később az akkori eseményekről készített visszaemlékezésében arról szól, hogy nem voltak kétségei a terrorcselekmény megítélését illetően: „A legképzettebb ballisztikai szakértők úgy ítélték meg, hogy az aknavetők mintegy 1100-1200 méter távolságban helyezkedhettek el, ami a boszniai kormánycsapatok akkori pozíciójának felelt meg." Emellett Owen arról is beszámolt, hogy abban az időben Szarajevót nemcsak a szerbek, hanem a muzulmánok is támadták, ostromgyűrűben tartva a szerbek lakta kerületeket. Ezekben a városrészekben az idős emberek és a gyermekek visszatartása az egyik legfontosabb lélektani eszközzé vált az amerikai, illetve a NATO-beavatkozás kikényszerítésében.3 Mindazonáltal a Szarajevó körüli válság megoldásába Oroszország is aktívan bekapcsolódott, mindenekelőtt az elnöki különmegbízott, Csurkin hatékony fellépésének köszönhetően. A boszniai szerbek az ő érvei alapján adták fel a Szarajevó körüli stratégiailag fontos pozícióikat a horvátországi Kelet-Szlavóniából hirtelen áttelepített orosz békefenntartó csapatoknak. Ezáltal orosz katonák a válság során először települtek Boszniába. Ettől kezdve a volt-Jugoszlávia területén két orosz békefenntartó zászlóalj teljesített szolgálatot: az egyik, mintegy ezerfős Kelet-Szlavóniában (mszbat l) a másik, 500 fő körüli létszámmal Szarajevó körzetében (ruszbat 2). Oroszország katonai részvétele a boszniai válság rendezésében nem eredményezte Moszkva elvárásainak maradéktalan teljesülését, s inkább szolgálta a szerbek féken tartását, mintsem az észak-atlanti szövetség balkáni politikájának módosulását. Emellett Oroszország kénytelen volt belenyugodni abba, hogy a boszniai válság rendezésére irányuló nyugati erőfeszítésekhez további ENSZ BT-felhatalmazásra nem volt szükség. Az orosz külpolitika irányítói ebben az időben eszmélnek arra, hogy a NATO- beavatkozás folytatásához elegendő alapot jelent a korábbi ENSZ-mandátum. Szarajevó után, 1994 áprilisában újabb „biztonsági zónában" robbant ki válság: Gorazde város körül. Az ENSZ-védnökség alatt lévő területről muzulmán offenzíva indult, amely a szerbek ellentámadását indukálta, s ezt a NATO légitámadásokkal történő fenyegetése követte. 1994. április 10—11 -én került sor a NATO légierejének beavat2002. ősz 63
