Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Miszlai Sándor 2. szakasz A Boszniára és Horvátországra vonatkozó béketervek továbbfejlesztését tűzte ki célul. Lényegében ennek alapját továbbra is a kontaktcsoport javaslatai képezték. Ugyanakkor a boszniai két állami képződmény egyenjogúságának biztosítása, illetve a boszniai szerbek kompromisszumkészségének növelése érdekében javasolták, hogy minél hamarabb Moszkvában szülessen megállapodása Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia konföderatív kapcsolatairól (a bosnyák-horvát föderáció létrehozásáról rendelkező washingtoni szerződés megfelelő részének mintájára). Az orosz külügyminisztérium által kezdeményezett, Bosznia-Hercegovinával (bosnyák-horvát föderáció) történő hivatalos kapcsolatfelvételt követően Moszkva - az alternatív megoldás keretében - fel kívánta vetni a Szerb Köztársaság elismerésének lehetőségét. Ezzel egy időben javasolták orosz diplomáciai misszió létesítését Páléban és a viszonosság alapján lehetőség biztosítását hasonló képviselet nyitására a boszniai szerbek számára Moszkvában. 3. szakasz A rendezési folyamat végén javasolták a kontaktcsoport legfelsőbb szinten történő tanácskozásának összehívását. Ezen kívül Jelcinnek ajánlást fogalmaztak meg a jugoszláv rendezési folyamatot figyelemmel kísérő, ideiglenes tárcaközi munkacsoport létrehozására az Elnöki Hivatal keretében. Mindazonáltal az Állami Duma boszniai rendezésre vonatkozó álláspontjáról is szólnunk kell. Megállapíthatjuk, hogy a konfliktus kezdetétől fogva számtalan alkalommal fogalmazott meg éles kritikát a külügyminisztérium tevékenységével szemben, azonban ezek. a bírálatok felszínesek és az általános kívánságok szintjén maradtak. Gyakorlati hozadéka tehát a duma akcióinak nem volt, sőt az egyes képviselők által folytatott „katonai turizmus" több kárt okozott, mint hasznot: a szélsőséges kijelentések és a meggondolatlan ígéretek csak lejáratták a Moszkva szempontjából is fontos ügy képviseletét. Mindemellett 1995 júniusában a NATO-országok védelmi miniszteri tanácsának ülésén döntöttek a gyors reagálású erők létrehozásáról és Boszniába vezényléséről az ENSZ békefenntartóinak támogatására. Az orosz külügyminiszter tulajdonképpen szinte azonnal egyetértett ezzel a döntéssel, s úgy értékelte ez nem sérti a Biztonsági Tanács békefenntartókra vonatkozó mandátumát, sőt nem zárta ki Oroszország csatlakozását a szóban forgó NATO-erőkhöz. Ugyanakkor a boszniai rendezéssel kapcsolatos orosz alternatív modell kidolgozói minden lehetőséget megragadtak, hogy figyelmeztessék Jelcint a NATO-csapatok volt Jugoszlávia területére küldésének veszélyeire. Ezek a kezdeményezések azonban nem jártak eredménnyel. Az alternatív modell támogatói ekkor - a helyzet komolyságára tekintettel - az Állami Duma egyik, külügyekkel foglalkozó bizottságának vezetőjé60 Külügyi Szemle
