Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Molnár Anna: Altiero Spinelli és az európai föderalizmus eszméje
Altiero SpinelH és az európai föderalizmus eszméje kozott az Akció Párthoz, majd elhatározta, hogy egyetlen politikai párt mellett sem fogja elkötelezni magát, és kizárólag a föderalizmus megteremtésének szenteli életét. A második világháború után a nemzetközi politikában is jelentős változások játszódtak le. A kétpólusú nemzetközi rendszer létrejöttével a nyugat-európai országok fokozatosan veszítettek nagyhatalmi szerepükből, és Európa néhány év alatt a két „szuper"-hatalom ütközőteríiletévé vált. A negyvenes évektől kezdve - elsősorban a kereszténydemokrata politikusok körében - széleskörűen elterjedt az a nézet, hogy egyedül az integráció segíthet Nyugat-Európa korábbi nagyhatalmi státusának helyreállításában. A nemzetközi béke és a gazdasági jólét mellett - Spinelli szerint is - ez volt a másik legfontosabb ok, amely az európai integrációt előmozdította.13 Spinelli - felismerve az Egyesült Államok törekvését Európa egyesítésére és ezzel befolyásának fokozatos növelésére - egyre inkább egy nemzetek feletti, európai föderális állam kiépítését sürgette. Véleménye szerint csak ez biztosíthatja az európai kontinens nyugati felének két blokk közötti önállóságát. A háború után azonban gyorsan szertefoszlottak azok a remények, hogy a kialakuló két világrend között Nyugat-Európa számára létezhet egy harmadik út lehetősége, a két irány között dönteni kellett. Spinelli, mint sokan mások, a háborút követő időszakban pontosan látta, hogy az „öreg kontinens" mind politikai, mind gazdasági szempontból elveszítette nagyhatalmi szerepét. Az európai államok önmagukban túl kicsik és túl gyengék voltak ahhoz, hogy megőrizzék a nemzetközi rendszerben korábban betöltött státusukat. Spinelli és az integráció hívei helyesen ítélték meg a helyzetet, amikor úgy gondolták, hogy csak az európai egység segíthet a hajdani nagyság visszaszerzésében. A háború után a nemzetállamok válsága nem volt tartós és - Spinelli reményeivel ellentétben - világossá vált, hogy az államok politikai és közigazgatási intézményei rendkívül rövid idő alatt helyreállnak, és így nincs mód a föderáció azonnali megteremtésére. Spmelli az első csalódás után sem mondott le eredendő céljáról, bár közvetlenül a háború után átmenetileg úgy gondolta, hogy a föderáció létrehozásának terve elbukott. Ezt követően mégis az európai föderáció megvalósításának szentelte életét. Közvetlen hatása nem volt ugyan az integráció fejlődésére, radikális kezdeményezéseivel mégis többször hozzájárult az integráció elmélyüléséhez, továbblendítéséhez. Elméletének középpontjában egy, a föderális elveken alapuló alkotmányos szerződés állt. Úgy gondolta, hogy az integráció fenntartása érdekében szükség van az európai államok föderációját létrehozó alkotmányra, hiszen csak ez biztosíthatja, hogy az integrációt alkotó államok nem léphetnek ki ebből, a nemzetközi szerződéseket meghaladó nemzetek feletti intézményrendszerből, azaz a föderális államból. Az integráció folyamata - véleménye szerint - csak a föderális alkotmány életbe lépésével válhatna visszafordíthatatlanná. A második világháború alatt és azt követően - többek között Richard Condenhove- Kalergi, Alexandre Marc és Spinelli kezdeményezésére - több terv is készült egy amerikai mintájú föderális alkotmány kidolgozása érdekében, ezek megvalósítására azon2002. ősz 43
