Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Kardos Gábor Az amszterdami egyezmény jelentős változást hozott az emberi jogokra vonatkozó szerződési szabályozás területén. Az európai uniós egyezmény cikke oly módon egészült ki, hogy az EU-tagállamok közös elvein, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásán alapuló (6. cikk) értékek a korábbi szabályozással ellentétben bírói úton is kikényszeríthetők. A 7. cikk felhatalmazást ad arra, hogy az ezeket az elveket súlyosan és tartósan megsértő állammal szemben szankciót alkalmazzanak. A bizottság és a tagállamok egyharmada ilyen esetben javaslatot tehet a tanácsnak a tagsági viszony felfüggesztésére, amely arról egyhangúlag dönt. Kérdés, hogy a tagállamok gazdaságainak szoros egymásba épülése mellett tartósan fenntartható-e egy ilyen intézkedés. A másik problémát a súlyos és tartós jogsértés mint előfeltétel jelentette. Erre mutatott rá az osztrák eset. Az idegengyűlölő, szélsőjobboldali Szabadságpárt hatalomra kerülése az unió többi tagállama és Ausztria között komoly politikai feszültséget keltett. Az esetleges emberi jogsértések veszélye azonban a 7. cikk keretei között nem volt kezelhető. Ezért az EL) tagállamai 2001. január végétől felfüggesztették Ausztriával a kétoldalú miniszteri szintű kapcsolatokat. Ez a lépés tisztán politikai akcióként értékelhető, hiszen mind közösségi jogi, mind általános nemzetközi jogi alapja bizonytalan volt, tekintettel arra, hogy tényleges emberi jogsértésekre nem került sor. A tagállami politikai szankció egyébként nem érintette Ausztria részvételét az unióban. 2000 szeptemberében, a bizottság és Ausztria megegyezése után kiküldött három „bölcs" vizsgálata nyomán a tagállamok megszüntették az akciót. Az osztrák eset nyomán a nizzai szerződés úgy egészítette ki a 7. cikket, hogy a tanács négyötödös többséggel, a tagállamok egyharmadának, az Európai Parlamentnek vagy a bizottságnak a javaslatára, az Európai Parlament egyetértésével meghatározhatja, hogy fennáll-e egy tagállamban az alapelvek, így az emberi jogok tiszteletben tartása súlyos megsértésének egyértelmű kockázata, és ajánlásokat tehet a számára. Az ajánlások elfogadása előtt a tanácsnak a tagállamot meg kell hallgatnia, és felkérhet független szakértőket is a tagállam emberi jogi helyzetének vizsgálatára. A tanácsnak rendszeresen meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e az eljárás folytatása. Az Európai Unió harmadik államokkal fenntartott kapcsolataiban is törekszik az emberi jogok érvényesítésére. A nizzai szerződés egy új, XXI. címmel egészíti a római szerződést, amely a harmadik államokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködés kérdéseit szabályozza. A 181/a cikk első bekezdése megállapítja, hogy az EK az ezeken a területeken kialakított együttműködés útján elősegíti az emberi jogok tiszteletben tartását. Egyébként már az EUSZ kimondta, hogy így kell eljárni a fejlesztési együttműködés során, míg az ASZ a tagság feltételévé tette az emberi jogok, a demokrácia, a joguralom és egyéb alapelvek tiszteletben tartását. A Portugália vs Tanács esetben13 a bíróság megerősítette, hogy a római szerződés, 133. és 138. cikke lehetővé tette az EK-nak, hogy az Indiával kötött fejlesztési megállapodásba belefoglalja az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét. Az EK egyébként húsz kereskedelmi, illetve társulá12 Külügyi Szemle
