Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Terrorizmus. Tematikus tanulmány- és esszégyűjtemény
Folyóiratszemle tagállamok nagyobb mértékű hozzájárulását. Most már nincs szó amerikai gyanakvásról, ha Európa katonai emancipálódásáról van szó. Ellenkezőleg: Washingtonban inkább attól tartanak, hogy az európai kezdeményezések nem jutnak túl a nagy szavak és frázisok pufogtatásán, és így nem lesznek képesek arra sem, hogy idővel átvállaljanak bizonyos feladatokat az Egyesült Államoktól. A kilencvenes évek az „új átláthatatlanság" évtizedévé váltak. Olyan „bűnöző államok" keletkeztek, melyek „fekete lyukakat" képeznek a nemzetközi rendszerben. Ilyen volt például a talibanizált Afganisztán, melyet gyakorlatilag Oszama bin Laden szervezete, az al-Kaida „megvásárolt", támaszpont gyanánt, azért, hogy a lakosság egy részét fanatikus hívévé tegye és használhassa az ország logisztikai rendszereit. Emellett az egész világra kiterjedő pénzügyi hálózat által képezett anyagi háttér felszámolása is komoly feladatot ró az Egyesült Államok és szövetségesei rendvédelmi szerveire és titkosszolgálataira. A terrorizmus ilyetén kifejlődése semmiképp nem tekinthető kizárólag a globalizá- dós folyamat negatív hatásai eredményének, de az is bizonyos, hogy a hatalmas jóléti különbségek és szociális feszültségek orvoslása kihúzhatná a táptalajt a terrorista-utánpótlás alól. Ennek egyik eszköze lehetne a világkereskedelem megfelelő irányú fejlesztése, valamint a súlyosan eladósodott országok esetében a törlesztések átütemezése, illetve részbeni elengedése. Ebben szintén az Egyesült Államok tölthetne be meghatározó és kezdeményező szerepet. Washingtonban egyébként már megfogalmazták ezt az elvet: „Countering Terror with Trade", vagyis kereskedelemmel a terror ellen. Bár az Európai Unióval szemben, mely a kilencvenes években 27 különböző országgal kötött kereskedelmi megállapodásokat, az Egyesült Államok még mindig jobbára csak az Észak-Am erikái Szabadkereskedelmi Övezetre (NAFTA) szorítkozik. Heinrich Kreft „szürke háborúnak" nevezi a hadviselésnek azt a formáját, melyben a hagyományos értelemben vett katonai fölény nem elegendő a biztonsághoz szükséges elrettentéshez. Ebben a háborúban az ellenfélnek nincs anyaországa, amelyet féltenie kellene egy katonai válaszcsapástól, ezért a támadások kivédése előbbre való a hidegháborúból ismert kölcsönös elrettentés doktrínájánál. Ebbe ugyanúgy beletartozik a felkészülés egy terroristák által végrehajtott nukleáris-, vegyi- vagy biológiai támadásra, mint a széles körű nemzetközi összefogás és együttműködés, ami hatékony eszköze lehet például annak, nehogy ezek a csoportok tömegpusztító fegyverek birtokába juthassanak. Ezt a Bush elnök által megfogalmazott komplex terroristaellenes intézkedéstervezetet némelyek már el is nevezték Bush-doktrínának. Az egyes társadalmakon belül húzódó új frontvonalak miatt sok ilyen intézkedéssel kapcsolatban felmerül a nyugati demokráciákban alapvetőnek számító szabadságjogok esetleges fenyegetettsége, amit egyszerűen a biztonság kontra szabadság dilemmájaként is szoktak emlegetni. Az amerikai liberális sajtóban egyre gyakrabban utalnak arra, hogy válsághelyzetekben miként nőtt meg az államigazgatás szerepe és be2002. nyár 181
