Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - EURÓPA - Deák András: Oroszország nemzetbiztonsági koncepciója
Oroszország nemzetbiztonsági koncepciója Deák András O roszország jelenleg érvényben lévő nemzetbiztonsági koncepcióját Putyin elnökségének első napjaiban fogadták el.1 Ennyiben kétségtelen demonstratív jellegű, az új elnök fémjelezte új orosz politikai irányvonal mintegy jelképes kinyilatkoztatása. Lényegében ez volt az új elnök első koncepcionális igényű megnyilvánulása, amelynek külön jelentőséget ad, hogy kidolgozása és előkészítése abban a Nemzetbiztonsági Tanácsban (NT) történt, amely Putyin felemelkedésének egyik központi helyszíne volt, és a későbbiekben az általa kiemelt, a felső szintű döntéshozatal szűkebb köréhez tartozó, friss politikai elit képviselőinek a gyűjtőhelyévé vált.2 Azonban talán az előkészítők kiléténél is fontosabb magának a koncepció megalkotásának jelzésértékű gesztusa. Azáltal, hogy az új elnök tevékenységének egyik első elemeként hivatalosan is deklarálta hosszabb távú politikai, nemzetbiztonsági szándékait és elképzeléseit, eleve eme politika nagyobb kiszámíthatóságát és elvi megalapozottságát vetítette előre. Stabilitást, hosszabb távú elképzeléseket és az azok mellett való felső szintű elkötelezettséget, az orosz kül- és biztonságpolitika nagyobb hitelességét igyekezett bizonyítani befelé és kifelé egyaránt. Különösképp meggyőző ez a határozottság, ha tekintetbe vesszük azokat a politikai viharokat, melyek az ezt megelőző évtizedben a nemzetbiztonsági koncepció körül dúltak. A jelcini Oroszország első nemzetbiztonsági koncepciója 1997 decemberére készült el.3 Ez a késlekedés korántsem az e témának szentelt figyelem hiányával magyarázható. 1992 márciusa, a nemzetbiztonságról szóló törvény elfogadása4 és a Nemzetbiztonsági Tanács felállítása óta több kísérlet is történt egy koncepció elkészítésére és elfogadtatására. A független Oroszország addigi hat éve alatt szinte minden, a nemzetbiztonságért közvetlenül felelős hivatalos szerv és személyiség megfogalmazta e tárgykörben az elképzeléseit. Mindazonáltal sem a politikai, sem a gazdasági elit köreiben, de még a szűkebb értelemben vett a végrehajtó hatalmi ágon belül sem volt meg a nélkülözhetetlen minimális egyetértés egy hiteles dokumentum elkészítéséhez. Az alapkérdésekben meglévő nézeteltérések, illetve a stratégiai egyetértés hiányának a döntéshozatalon belüli mértékére jellemző az, hogy a Kreml még az 1993. októberi jelcini rendterem2002. nyár 143