Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
Jordán Gyula-Tálas Barna A stratégiaváltás ugyanakkor nem teljes, mert mint az ötéves terv idézett jelszavaiból is látható, megőrzi a korábbi doktrína kezdettől vitatott megközelítését, hogy miszerint a tengerparti régió feladata az, hogy a nyugati nyersanyagra és energiára támaszkodva, a nemzetközi piacokat megcélozva fejlesszen munkaintenzív, piacorientált gazdaságot. Ebből következően, a belső régiók feladata a hazai piacra termelés. Ezt már korábban is bírálták, mivel gyakorlatilag támogatja és fenntartja a tengerparti régió privilegizált helyzetét. Az ötéves terv, illetve a mostani kampány stratégiai elképzelése tehát nem mentes az ellentmondásoktól, amelyek élét - és az esetleges felfokozott várakozásokat - annak hangoztatásával igyekeznek tompítani, hogy a nyugati régió elmaradottságának felszámolása hosszú távú, több ötéves tervre, sőt több generációra szóló feladat. A fejlesztési elképzelések a fenntartható fejlődést tekintik alapstratégiának, ezért - a gazdaság fejlesztése mellett - azonos hangsúlyt helyeznek az ökológiai környezet védelmére. Az utóbbit illetően szembe kell nézni a sivatagosodás megállíthatatlannak tűnő fenyegetésével (a sivatagi terület 2,62 millió km2, Kína szárazföldi területének 27,3 százaléka), a legelők túlzott igénybevételével, a mértéktelen fakitermeléssel. Szeretnék visszaadni a legelőktől, erdőktől mezőgazdasági művelés céljára elhódított területeket. Ezt szolgálja az „élelem - erdőért" program, amelynek keretében az állam meghatározott ideig ingyen ad ellátást azon családoknak, amelyek a fenti célokért lemondanak mező- gazdasági földjeikről. A fejlesztéshez szükséges tőke egy részét az állam biztosítja, amely a kormányzati kötvénykibocsátásból szerzett pénz 70 százalékát a nyugati területekre fordítja, akárcsak a helyi kormányok támogatására szánt százmilliárdok vagy a külföldi kölcsönök 70 százalékát. A másik forrást a keleti területekkel való kooperációban látják, ám míg ez az előző stratégiának is szerves részét képezte, most a piaci alapú együttműködés változatlan ösztönzése mellett erős adminisztratív nyomások és kényszerek körvonalai is felsejlenek. A harmadik lehetséges tőkeforrást a külföldi működőtőke-befektetések jelenthetik, amelyek eddig csak nagyon mérsékelt érdeklődést mutattak e régió iránt. 2000 elejéig mindössze 15 ezer külföldi tőkéjű vállalatot regisztráltak, összesen 70 milliárd dollár befektetéssel22, ami mind az országos összeshez, mind a terület részarányához képest elenyésző. A külföldi befektetőknek most kedvezményes, 15 százalékos vállalati jövedelemadót kínálnak, és a profit újra befektetése esetén további kedvezményeket. A külföldi cégek vonakodása érthető mivel a kiaknázatlan erőforrások, a potenciális piacok csábítását ellensúlyozzák a rossz szállítási, infrastrukturális lehetőségek. Egyes nagy cégek (Otis Elevator, General Motors, IBM) engedtek Peking kampányának, nem utolsósorban azért, hogy politikai jó pontokat szerezzenek, amely megtérítheti az ottani esetleges veszteségeiket. (Az Otis Elevator például 25 százalékos részesedéssel rendelkezik Kína felvonópiacán és sokat veszíthet, ha a kampányban nem megfelelően viselkedik.) A multinacionális cégeket döntésükben azok a kormányígéretek is befolyásolhatják, hogy a kampány a régió felzárkózásáig folytatódni fog.23 96 Külügyi Szemle
