Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
Jordán Gyula-Tálas Barna szesedése 1996-ban mindössze 1,3 százalékot tett ki, kilencszer kevesebbet, mint Németországé, és tizenháromszor kevesebbet, mint Japáné.8 A jelzett problémához hozzájárul, hogy saját értékeléseik szerint is gyenge Kínában a szellemi tulajdonjogok védelme, hiányzik a komplett rendszer és mechanizmus ezen a területen. A szellemi tőke értékelése messze elmarad a föld, a berendezések és más erőforrások elismerésétől. A kutatók fizetése indokolatlanul alacsony, ez kihat munkájuk hatékonyságára is, mivel nem szentelhetik teljes idejüket és energiájukat a tudományos munkának. Amennyiben tehát Kína a tudás- és információgazdaság korszakában ambícióinak megfelelő eredményeket akar felmutatni, nagyon sok területen kell mélyreható reformokat végrehajtania. Az oktatásról Ami az oktatást illeti, ennek a bonyolult, összetett területnek csak egy-két vonatkozását érintenénk. Teljes mértékben egyet lehet érteni az ötéves tervnek az e fejezetet bevezető megállapításával: „A tehetséges ember a legértékesebb erőforrás. A jelenlegi és jövőbeni nemzetközi verseny végül is a tehetséges emberek versenye." Az oktatás területén felsorolt feladatok felölelik a tananyagok tartalmi megújítását, az iskolarendszer reformját, az oktatási módszerek javítását, az állam oktatási célú befektetéseinek növelését, a külföldön végzettek hazatérésre ösztönzését stb. A terv általános feladatmegjelöléseit itt is célszerű szembesíteni a jelenlegi helyzettel, annak néhány jellemzőjével9 A kínai értékelések is a legátfogóbb gondot abban a tényben jelölik meg, hogy az oktatási rendszer reformja elmaradt a gazdasági rendszer reformja mögött, az állam monopóliuma az oktatási tevékenységek felett szinte érintetlen maradt, a nem kormányzati oktatási tevékenységeket túl szigorúan, keményen korlátozzák. Az oktatás fejlesztésének és irányításának merevsége akadályozza a megfelelő kapcsolatokat az oktatás és a társadalmi szükségletek között. Az oktatás tartalma és módszerei, a specializáció lehetőségei nem felelnek meg a gazdasági fejlődés által támasztott követelményeknek és szükségleteknek, ennek következtében sok felsőfokú tanulmányait befejező hallgatónak kell szembesülnie azzal a helyzettel, hogy amit megtanult az iskolában, az haszontalan a társadalom számára, a gyakorlatban nincs rá igény. A piac, a kereslet és kínálat irányító szerepének növelésére lenne szükség és mindenekelőtt és elsősorban az oktatásra fordított erőforrások hatalmas mértékű növelésére, továbbá a nem állami szektor bekapcsolására iskolák létesítésébe és működtetésébe. A fenti súlyos megállapítások által rajzolt kép sokkal komorabbá válik, ha egy-két terület konkrét problémáira tekintünk. A ráfordítások oldalát vizsgálva azt találjuk, hogy Kína oktatási kiadásai a teljes GDP-nek mindössze 2,5 százalékát teszik ki, ami még a fejlődő országok átlagának szintjét sem éri el. Az Oktatási Minisztérium azt tervezte, hogy a felsőfokú oktatást általánosan hozzáférhetővé teszi mindazoknak, akik ezt igénylik, amely szerin84 Külügyi Szemle
