Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda gű pakisztáni fanatikusokat kivéve. A szó hagyományos értelmében nem tekinthetők külföldieknek a pastunisztáni pastuk, hiszen egyazon pastu törzsek politikailag megosztottak, a Durand-vonal mindkét oldalán élnek (Sinwari, Mohmand stb.). A legtöbb tálib a legszegényebb, legiskolázatlanabb családokból kerül ki, akiknek korábban semmiféle társadalmi presztízse nem volt. Értékrendjükben az iszlám szokásjog primitív interpretációja a pastu törzsi etikai kódexével keveredik, a pastu nacionalizmus pedig az „umma", a muszlimok közösségének nemzetek felettiségével. Katonai hatalomátvételük délen diadalút volt, mindaddig, míg el nem érték az etnikai és a befolyási övezeti határokat. Ott megtorpantak, és állóháború bontakozott ki. Noha az ország területének mintegy 90 százalékát a kezükbe kaparintották, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sohasem szerzik meg az ország egészét. Hérát térségét az elképzelések szerint már a harcok az első szakaszában el kellett foglalniuk, mert a Türkmenisztánból induló tervezett földgázvezeték nyugat-keleti irányból már afganisztáni földön a heráti tartomány területén fordulna észak-déli irányba. Ez 1995 szeptemberében sikerült. 1996 döntő esztendő a tálib mozgalom életében. Ebben az esztendőben Hadzsi Qadir, a Junusz Khalisz Hezb-i Iszlami szervezetéhez tartozó mudzsahed parancsnok, a Keleti Tanács ura Dzsálálábádba hívta a Szudánból kiutasított Oszama bin Ladent. Mire a Sinwari törzs a Deh Bala-i csatában visszafoglalta a területet 81. ezredtől és a Hezb-i Iszlamitól, és ezzel kisöpörte a mudzsahedeket a térségből utat csinálva a táli- boknak, a Dzsálálábádba bevonuló tálibok már Bin Ladenék kiépített táborait találták a térségben (Darunta, Farm-i Hadda, Tora Bora stb.). A három héttel későbbi kabuli eseményekben Hamed Gul tábornok és az ISI akaratán kívül már a tengerként özönlő szaúdi pénz is döntő szerepet játszik, Bin Laden alig pár hét során megtűrt idegenből a tálibok döntéshozójává vált. Bin Laden és Hamed Gul döntöttek úgy, a volt khalqi tisztek és a mérsékelt tálib vezetők (Mullah Bordzsan és Mullah Mohamed Rabbani) tiltakozása ellenére, hogy dr. Nadzsibullahnak meg kell halnia. 1996. szeptember elején a tálibok elfoglalták Maidan Sahrt, Ghaznit, szeptember 7-én vérontás nélkül Dzsálálábádot. Sehol sem voltak heves harcok, a délnyugati és délkeleti körzetek túlnyomóan afgánokból (pastukból) álló lakossága, amely belefáradt a másfél évtizedes háborúba, és elege volt a hadurak, a mudzsahedek kegyetlenkedéseiből, kitörő örömmel fogadta a bandák lefegyverzését, békét, közbiztonságot ígérő tálibokat. 1996. szeptember 27-én a tálibok elfoglalták Kabult. Kirángatták az ENSZ-képvise- let épületéből a négy és fél éve ott raboskodó dr. Nadzsibullahot, és kegyetlenül felkoncolták. Megcsonkított holttestét közszemlére tették. Azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó utólagos keltezéssel aláírni az 1993-ban lejárt Durand-szerződés további évszázadra való meghosszabbítását. Ekkor mutatkozott meg, hogy az igen jó katonai szervezettség, az első osztályú felderítés és hírszerzés, a kitűnő koordináció és kohézió ellenére a tálibok öntörvényűek 60 Külügyi Szemle
