Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége lakott területeken, ahonnan tömegesen menekült a lakosság az ország határain túlra, főleg Pakisztánba, kisebb számban Iránba. A nemzetközi szerződések titkos záradékai értelmében orosz (majd szovjet) érdekövezetbe tartozó északi területeket jobban megóvták, és annak érdekében, hogy ezeket a területeket végérvényesen és visszavonhatatlanul saját befolyásuk alá gyűrjék, kezdték kijátszani az etnikai kártyát, a tádzsikok, hazarák, üzbégek, türkmének nemzeti ébredését, nemzetté válási folyamatait az afgánok (pastuk) ellen igyekeztek fordítani, az afgán (pastu) lakosságot pedig nem kímélték. Pakisztánban az északnyugati határtartományban, Beludzsisztánban és a törzsi ügynökségek területén mintegy kétszáz menekülttáborban indult meg a fegyveres kiképzés, ezekből később huszonhat nagy katonai tábort hoztak létre. Ezekben mindenütt már megalakulásuk óta meghatározó volt az arab jelenlét. Pakisztánnak, Ziaul Hak katonai kormányzatának óriási üzletet jelentett az afganisztáni háború és a menekültkérdés. Az Egyesült Államok szanálta Pakisztán tetemes adósságait, korszerűen felfegyverezte a pakisztáni hadsereget, és 4,2 milliárd dolláros rendkívüli segélyt folyósított, amelyet újabbak követtek. Végül a hatalmas méretű nemzetközi tiltakozás, külső- és belső ellenállás meghátrálásra késztette a Szovjetuniót. Karmait leváltották, helyére dr. Nadzsibullah került. Az 1988-as genfi béketárgyalásokon megegyeztek a szovjet csapatok kivonásáról. Ennek értelmében 1989. február 15-én az utolsó szovjet katonai is elhagyta Afganisztánt. 2.2 Káosz és dezintegráció Dr. Nadzsibullah gorbacsovi mintára afgán peresztrojkát, nyitást, nemzeti megbékélést, többpártrendszert hirdetett, és 1988-ban megkezdődtek a szovjet csapatkivonulást előkészítő genfi tárgyalások. A genfi egyezménynek titkos záradéka, a korábbi egyezményekhez hasonlóan kimondja az ország érdekövezetekre osztását, de még mindezen túlmenően előkészíti az ország felosztását, amely akkor megfelelt mind a szovjet, mind a nyugati, mind az iráni, mind a pakisztáni érdekeknek. Az volt a terv, hogy a szovjet csapatkivonulás után az északi, főleg üzbégek, tádzsikok, hazarák, türkmének, ajmakok által lakott régiók Mazar-i Sarif központtal megmaradnak a szovjet befolyási övezetben, míg a déli területeket Kabullal együtt odadobják a mudzsahedeknek. Azt nem vették tekintetbe, hogy az északi területeken sem él egyik nemzetiség sem kompakt tömbben, hanem egymással is keveredve és mindenütt afgánokkal (pastukkal) körülvéve. Az afgánok északon is a lakosság több mint ötven százalékát alkották. Meghirdették a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogainak biztosítását, kulturális és politikai autonómiájuk kiépítését, ez a gyakorlatban a szeparatista szervezetek intézményesítését és a nemzetiségi (üzbég, tádzsik, hazara) milíciák felfegyverzését jelentette. Dosztum Dzsombes-e Milli (Nemzeti Mozgalom) szervezete, amely üzbég etnikai alapon szerveződött, a suta hazara Hezb-i Wahdat (Egység Párt), amely felfegyverezte a ka2002. nyár 57
