Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda Afganisztán a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben az „állatorvosi beteg ló"szerepét tölti be, az afganisztáni válságban a terrorizmus minden oka megtalálható. Nagyhatalmi érdekek igen érzékeny geopolitikai törésvonalán létrehozott soknemzetiségű ütközőállam, amely a gyarmatosítási törekvések ellen izolációval védekezett, emiatt a világ legzártabb és legarchaikusabb társadalmi szerkezetével rendelkezik. Az országot igen nagy etnikai sokszínűség jellemzi, ahol nem történt meg az egységes nemzetállammá válás, és különböző stádiumban vannak az etnikai konszolidációs, nemzetté válási folyamatok, itt nem tudott soha megerősödni a központi hatalom, helyette divergens helyi hatalmi központok funkcionálnak. Afganisztánban nem a nyugati modell volt nyílt külföldi beavatkozás következménye, hanem a „szocialista orientációs" kísérlet, és e nyílt beavatkozás nem gyarmatosítás volt, hanem katonai intervenció. Mind a nyugati, mind a „szocialista orientációs" modell megbukott, és az iszlám út is zsákutcának bizonyult. Afganisztán a kétpólusú világrend idején a Kelet-Nyugat konfrontáció ütközőpontjában helyezkedett el, ma pedig az Észak-Dél szembenállás egyik sarokköve. Távol esik a világgazdasági és politikai centrumoktól, a perifériák perifériája, amely mágnesként gyűjti a környék országainak a társadalom peremére szó rult csoportjait. Afganisztán, mint lappangó tűzfészek is predesztinált volt arra, hogy a terrorizmus melegágya legyen. Ez a lappangó tűzfészek úgy alakult ki, hogy az egyik rivális fél a szemben álló nagyhatalmi érdekek geostratégiai törésvonalán erőszakkal felborította az akkori ingatag egyensúlyt, a másik fél pedig erőszakkal próbálta visszaállítani a status quót, de helyette csak a káosz konzerválódott. 2001 őszéig senkitek sem volt bátorsága nyílt katonai intervenció formájában ismét beavatkozni, hiszen ez a konfliktus esetleg a harmadik világháború kitöréséhez vezethetett volna. E terrorizmus elleni háború szükségességéhez nem fért kétség. A közép-ázsiai köztársaságok óriási szénhidrogénkészleteit kellene Afganisztán földjén át, az iráni vezetékekkel szembeni alternatív útvonalon eljuttatni a világpiacokra. Az Egyesült Államok fegyverezte fel, látta el anyagi forrásokkal, és képezte ki a különféle mudzsahed csoportokat és segített kialakítani politikai szervezetüket. Velük egy időben Oszama bin Laden arab zsoldosait is az Egyesült Államok fegyverezte fel és képezte ki. Miután a mudzsahedek kormányzásra alkalmatlannak bizonyultak, és nem lehetett a segítségükkel megvalósítani az Egyesült Államok stratégiai célkitűzéseit, új erőt hozott létre az Egyesült Államok aktív pakisztáni segítséggel, a tálibokat. A tálibok ugyan betöltötték bizonyos feladatokat, az ország területi integritását helyreállították, kormányzásuk alatt megteremtettek bizonyos mértékű közbiztonságot is, ám a katonai rendcsinálásra teremtett szervezet a politikai kormányzásra alkalmatlannak bizonyult. Annál is inkább, mert a tálibok megszervezését és felügyeletét az amerikaiak ráhagyták a pakisztáni ISI-re, amelynek szervezetében felülkerekedtek az iszlám fundamentalisták. Ezek politikai világképe lehetővé tette, hogy a keményvonalas régi mudzsahedek visszahívják Afganisztánba Oszama bin Ladent és zsoldosait. Ezek külön-külön és együttesen is 46 Külügyi Szemle
