Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Törökország a terrorizmusellenes küzdelemben got, amelynek eddigi - embargó miatti - kára eléri a 40-50 milliárd USD-t.33 Cem külügyminiszter 2002. január 7-én hangsúlyozta, hogy „Törökország nemzeti egysége és területi egysége elég szilárd ahhoz, hogy ne hasson rá egy politikai formáció (kialakulása) határain kívül. Törökország - a nemzetközi jognak megfelelően - nem Irak, hanem valamennyi ország területi egységének megőrzésére szólít fel. Ez külpolitikánk egyik alapvető elve... Törökország ellenzi új államok létrehozását egy vele szomszédos állam területén."34 Ezt az álláspontot képviselte Ecevit kormányfő is Bush elnöknél 2002. január 16-ai találkozójuk alkalmával. A török vezetés minden tiltakozása és erőfeszítése ellenére kénytelen lesz elfogadni Amerika iraki akcióját, és támogatni azt, mivel legfontosabb szövetségesének nem mondhat ellent. Úgy tűnik, hogy török részről már jelezték készségüket, azzal a kikötéssel, hogy nem jöhet létre önálló kurd állam Eszak-Irakban.35 Igen jelentős az a politikai támogatás, amelyet Törökország az iszlám világgal fenntartott kapcsolatai révén képes nyújtani a terrorizmusellenes harchoz. Törökország és Pakisztán baráti viszonya hosszú múltra tekint vissza, s ezt még Musarraf tábornok 1999-ben végrehajtott katonai puccsa sem tudta megtörni. A török kormány támogatja Musarrafot a tálibok és az al-Kaida ellen folytatott küzdelemhez való hozzájárulásában, annak ellenére, hogy a pakisztáni utcákon a közhangulat ennek nem kedvez. Ezt a célt szolgálta Necdet Sezer török államfő 2001. november közepi pakisztáni látogatása is. Törökország tevékeny tagja az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC), amelynek tagjait - gyakran Egyiptommal és másokkal karöltve - általában igyekszik mérsékelni a Nyugattal kapcsolatos állásfoglalásaikban. Jól tükrözi a két különböző civilizációs körben - a nyugati és az iszlám kultúrkörben - való mozgás nehézségeit a terrorizmus fogalmának meghatározása kapcsán kialakult helyzet. Az OIC 1999. július elsejei keltezésű megállapodása szerint „a népek harca - ide értve a külföldi megszállás, agresszió, gyarmatosítás és hegemónia elleni fegyveres harcot -, amelynek célja a nemzetközi jog elvei szerinti felszabadítás és önrendelkezés, nem ítélhető meg mint terrorista bűntény". A megállapodás - ratifikálás céljából - hamarosan a török parlament elé kerülhet, miközben Törökország afe ENSZ-ben az új általános terrorizmusellenes megállapodás kidolgozásában vesz részt abban a munkacsoportban, ahol a nyugati országok meghatározását fogadja el.36 Az OIC említett terrorizmusmeghatározása azért is gondot okoz a török vezetésnek, mert annak alapján a törökországi kurdok fegyveres harca nem minősíthető terrorizmusnak. A török politikai támogatás része egyfajta közvetítő tevékenység, hídszerep a Nyugat és az iszlám államok között, amit török részről előszeretettel hangsúlyoznak. A török külügyminisztérium szervezésében 2002. február 12-én és 13-án Isztambulban került sor az „OIC-EU Közös Fórum" (OIC-EU Joint Forum) elnevezésű informális találkozóra. Ezen az OIC tagállamainak, megfigyelői státusban lévő államainak és az EU 2002. nyár 37
