Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Magyarország külkapcsolati stratégiája az ázsiai és a csendes-óceáni térségben
Az Európán és Észak-Amerikán kívüli térségek helye a magyar külkapcsolatokban Az egymással élesen szemben álló India és Pakisztán de facto atomhatalmak. Észak- Korea nukleáris és rakéta programja hatással volt az amerikai NMD és TMD rakétavédelmi rendszerek tervezésekor. Kína és Észak-Korea szerepet játszottak egyes közelés közép-keleti államok (Pakisztán, Irán, Szíria, Líbia) fegyverkezési programjaiban. A kétpólusú világrend felbomlása és az ázsiai válság felgyorsították a térség stratégiai viszonyaiban zajló szerkezeti változásokat: a) A hidegháború vége megerősítette az USA stratégiai kulcspozícióit az ázsiai-csen- des-óceáni térségben. Biztonságpolitikai jelenlétének pilléreit az amerikai-japán biztonsági szerződés, csapatainak Japánban és Dél-Koreában való állomásoztatása, haditengerészeti aktivitása, valamint az Ausztráliával, Thaifölddel, Szingapúrral és a Fü- löp-szigetekkel kialakított kapcsolatok képezik. Regionális politikájában hangsúlyosabbakká váltak a gazdasági szempontok, amit az APEC létrejötte, a Csendes-óceán amerikai és ázsiai partvidékét koherens gazdasági övezetté kovácsoló együttműködés ösztönzése jelez. b) Bővülő potenciálja (gazdasági súly, katonai modernizáció, aktív diplomácia) alapján Kína globális ambíciókkal rendelkező regionális nagyhatalommá vált. Peking betagozódása a nemzetközi és a regionális gazdasági és politikai kapcsolatok egyre szorosabb kölcsönös függőségi viszonyokkal és kötelezettségekkel járó rendszerébe, pozitív befolyást gyakorolhat a gazdasági reformok menetére. c) japán - Ázsiában legnagyobb gazdasági-technikai potenciálja, valamint az USA- val fennálló biztonsági szerződése révén - a regionális hatalmi egyensúly nélkülözhetetlen tényezője marad. d) Dél-Ázsia súlyponti tényezője, India stratégiai törekvéseiben - a Pakisztánnal folytatott, immár a nukleáris tényezővel kiegészült szembenállás mellett - egyre hangsúlyosabb szerepet kap az ország geopolitikai akciórádiuszának kiterjesztése. e) A Koreai-félsziget jövője - az országegyesítés esélyei, módja és üteme - Kelet-Ázsia hatalmi viszonyait jelentősen befolyásoló tényező. Az egyesítés költségei (és az abból származó gazdasági növekedési impulzusok), az egyesülő Korea külső orientációja, valamint az Eszak-Koreában kifejlesztett nukleáris és rakétatechnikai know-how sorsa ma még nehezen prognosztizálható. f) Az ASEAN-térség gazdasági integrációjának felgyorsítása, a szabadkereskedelmi övezet terve és az „ASEAN + 3" (Japán, Kína, Dél-Korea) konzultációs formula kialakítása a szervezet és tagállamai regionális befolyásának erősítését célozza. g) Az ázsiai-csendes-óceáni térség multilaterális intézményi struktúrájának hatékonyságát, konfliktusmegelőző és válságkezelő képességét egyelőre nem lehet összehasonlítani az együttműködési kötelékeknek azzal a hálózatával, amely az európai kontinensen kialakult. A hatalmi viszonyok jelenleg zajló dinamikus átrendeződéséből fakadó feszültségek kezelésének igénye a többoldalú együttműködési és konzultációs fórumok jelentőségének megnövekedését vetíti előre. Ebbe az irányba mutat a térség legin72 Külügyi Szemle
