Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Raballand, Gael: A víz Közép-Ázsiában: bőség és hiány
Folyóiratszemle Annak vizsgálatában, hogy mekkora a reális esélye egy fegyveres konfliktusnak, a szerző két kutató, Helga Haftendorn és Peter Gleick elméleteire támaszkodva felvázolja a konfliktusok tipológiáját. Mindkét kutató rámutat arra, hogy az erőforrások egyenlőtlen elosztása könnyen magában hordozhatná egy fegyveres konfliktus kitörésének a lehetőségét. Mint említettük, a kirgizek és a tádzsikok szinte kizárólagos ellenőrzésük alatt tartják a vízkészlethez való hozzáférést. A három másik ország mégis tárgyalási pozícióban van, mivel ők viszont jelentős mennyiségű energiát szállítanak a két hegyvidéki ország számára. Racionálisan tehát kizárhatjuk egy jövőbeli közép-ázsiai konfliktus lehetőségét, mivel erős interdependencia van az öt ország között. Az utóbbi hónapokban pedig több kétoldalú megállapodás is született közöttük (például Kazahsztán és Kir- gizisztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán, valamint Üzbegisztán és Tádzsikisztán között). A jövő útja pedig úgy tűnik az, hogy ezek az országok megpróbálják csökkenteni víz- és energiafüggőségüket. így például Tádzsikisztán mindent elkövet, hogy elegendő tőkét szerezzen a roguni és a sangtudai erőművek befejezéséhez, amelyek segítségével áramtermelésben önellátóvá válhatna. Kirgizisztán mini vízerőművek kifejlesztését tervezi, valamint a kara-kechei szénbányához vezető vasút kiépítését. A víztől leginkább függő két ország, Üzbegisztán és Türkmenisztán számára nehéz alternatív megoldást találni. Türkmenisztán belekezdhetne a Kaszpi-tenger sótalanításába, azonban a víz eljuttatása az ország délkeleti művelhető területeire nehézségekbe ütközne. Ezen országok számára a megoldást talán az öntözött területek csökkentése vagyis a vízfogyasztás mérséklése jelenthetné. Füsti Molnár Zsuzsa 2002. tavasz 211
