Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Timmermann, Heinz: "Kalinyingrád. Egy modellrégió az EU és Oroszország közötti együttműködés kialakítására?"

Folyóiratszemle hogy Kalinyingrád nem fejlesztheti gyorsabb ütemben kapcsolatait az EU-val, mint maga az anyaország. A központi és a helyi vezetés elképzelései szerint Kalinyingrádban az exportorien­tált termelést kellene erősíteni, elsősorban az uniós piacok irányába. Az EU ezzel szem­ben rámutat, hogy a nyugati cégek esetleges befektetései esetén is az orosz piac felé ve­zető hídként tekintenek a területre, ezenfelül pedig nincs sok komparatív előnye a ter­melési feltételek tekintetében Lengyelországgal vagy Litvániával szemben. Ezért érde­mesebb lenne a telekommunikációra, a közlekedésre és a szolgáltatásokra helyezni a hangsúlyt. Oroszország esetleges WTO-tagsága pedig semmissé tenné a kalinyingrádi vámmentesség eddigi előnyét az anyaországgal szemben. Jegorov kormányzó szakmai szempontból felkészült, megvesztegethetetlen és az európai orientáció híve, emellett pedig az általános EU-orosz viszony is kedvező felté­teleket biztosíthat az együttműködésre. A szerző ezek után először az infrastrukturális helyzet főbb elemeit tekinti át. Kali­nyingrád energiaszükségletét jelen pillanatban Oroszországból szerzi be, a Litvánián keresztül futó elektromos vezetékeken. Mivel azonban Vilnius a közép-európai elektro­mos hálózathoz szeretne csatlakozni, Moszkva egy kalinyingrádi gázerőmű építését tervezi. Az EU ugyan felajánlotta, hogy Kalinyingrádot is csatolják a közép-európai há­lózathoz, de ez az oroszoknak túl költséges lenne, emellett a vele járó tranzitfüggőséget is el akarják kerülni. A közlekedési fejlesztések szintén problematikusak: félő, hogy a TEN kalinyingrádi kiépítése sem hozná meg a kívánt eredményt, mivel a balti államok már most a Via Baltica útvonalat használják, ami Helsinkiből vezet Tallinon (Reval), Rigán és Kaunason keresztül Varsóba, míg a Via Hanseaticát (Riga-Kalinyingrád- Gdansk) hanyagolják. A legsúlyosabb infrastrukturális probléma azonban a környezet­védelem. Szentpétervár mellett Kalinyingrád a Balti (Keleti)-tenger legnagyobb szennyezője. A csatornahálózat még a német időkből származik, és a szennyvíz semmi­féle tisztítása vagy derítése nincs megoldva. Az EU is ezzel a kérdéssel foglalkozik a legintenzívebben, és már most számos közös megoldást szorgalmaz a határ menti víz­minőség javítására. Végül Timmermann pontokba gyűjti a szerinte legfontosabb tennivalókat az EU és Kalinyingrád kapcsolatában. Felhívja a figyelmet a modellrégió szerep jelentőségére, és arra is, hogy az EU-nak továbbra is szigorúan tartózkodni kell minden vélemény- nyilvánítástól a terület Oroszországon belüli státusáról. A jövőbeni át- és beutazási ne­hézségeket a helyi lakosok útlevelébe illesztett különleges bejegyzéssel, illetve külön­böző technikai megoldásokkal (pl.: megálló nélküli, Fehéroroszországba vezető sínpár) lehetne kezelni. A különböző támogatási formák (TACIS, PHARE, INTERREG) jobb összehangolása mellett arra kellene ösztökélni a helyi és a moszkvai vezetést, hogy át­látható kormányzati- és közigazgatási struktúrák megteremtésével vonzóvá és bizton­ságossá tegyék Kalinyingrádot a befektetők számára. Az EU mellett a Balti Tanács 2002. tavasz 203

Next

/
Thumbnails
Contents