Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - de Tinguy, Anne: Vlagyimir Putyin és a Nyugat: eljött a pragmatizmus ideje
Folyóiratszemle NATO-hoz való csatlakozásával hívta ki maga ellen Oroszország haragját, hanem egyéb incidensekkel is, mint például 2000 januárjában több orosz diplomata kiutasításával, oroszellenes tüntetésekkel, a poznani orosz konzulátus elleni támadással és a csecsének támogatásával. Igor Ivanov 2000 novemberében Varsóba, majd Prágába és Budapestre látogatott, megnyitva ezzel Putyin elnök előtt is az utat e három országba. Oroszországnak a FÁK országaival való kapcsolatát is a pragmatizmus jellemzi. He- gemonikus törekvések helyett partneri viszonyt próbál kialakítani velük. Azt szeretné, ha ezek az országok nem veszélyeztetnék érdekeit, és támogatnák külpolitikáját, nem pedig Washingtont. Különös figyelemmel fordul déli szomszédai (Ukrajna, Üzbegisztán, Azerbajdzsán, Grúzia és Moldávia) felé, amelyek azáltal is eltávolodtak tőle, hogy 1997 után az Egyesült Államok segítségével létrehozták saját fórumukat (GUUAM). Az orosz elnök célja az így létrejött kelet-nyugati tengely destabilizálása. Putyin elsősorban Ukrajnával próbálja szorosra fűzni a kapcsolatokat, látványosan fellendítve a két ország közötti politikai párbeszédet (Putyin és Kucsma elnök 2000- ben nyolcszor is találkozott). Ezzel együtt erős nyomást gyakorol az eladósodott és energiaellátásában tőle függő Ukrajnára, ellenőrzése alatt tartva a kulcsfontosságú szektorok vállalatait. 2000 szeptemberében Borisz Taraszjuk külügyminiszternek le kellett mondania, mert túlságosan Nyugat-barátnak ítélték, decemberben az ukrán hitelek visszafizetéséről született egyezmény, majd 2001 januárjában katonai együttműködési megállapodás megkötésére került sor. Az ukrán ellenzék kapitulációról beszél, Putyin pedig, amikor Csernomirgyint, a Gazprom volt igazgatóját nevezte ki kijevi nagykövetnek, „az orosz diplomácia egyik nagy győzelmét" ünnepelte. Ukrajna után Grúzia van kitéve a legnagyobb orosz nyomásnak. A csecsének támogatásával vádolt országtól Oroszország azt követeli, hogy vegye figyelembe az orosz érdekeket a kaszpi-tengeri kőolaj és földgáz kiaknázására vonatkozó politikájában, valamint a nyugati országokkal és a NATO-val való kapcsolatában, továbbá viselje el a területén két orosz katonai bázis meglétét. Követeléseinek külön nyomatékot adott azzal, hogy az országba irányuló energiaszállítását többször is leállította, 2000 decemberétől pedig vízumkényszert vezetett be. A szénhidrogénekben gazdag Azerbajdzsánra Moszkva gyengébb befolyást tud gyakorolni. Az ország függetlenné válása óta megszakadt kapcsolatokat 2001 januárjában újították fel, amikor Putyin elnök Bakuba utazott. Moldáviában a politikai helyzet kedvező Moszkva számára, mert 2001 februárjában a kommunista párt fölényesen nyerte a választásokat. Más okokból ugyan, de hasonlóan kedvező a politikai helyzet a közép-ázsiai országok viszonylatában. Az iszlám fenyegetés ezeket az országokat arra késztette, hogy közeledjenek Oroszországhoz, amelyet szintén rettegésben tart a szélsőséges iszlám fenyegetés réme. A terrorizmus elleni harc áll az orosz elnöknek a közép-ázsiai partnereivel tartott találkozói középpontjában. 198 Külügyi Szemle
