Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Sokoloff,Georges: "Sikerül-e Putyinnak letérnie az eddigi útról?"
Folyóiratszemle élére Putyin 18 teljhatalmú képviselőt nevezett ki. Ez a rendelkezés szűkíti a Kreml befolyását a helyi közigazgatás szerveire. Putyin egyébként különbséget tett „jó" és „rossz" oligarchák között. A jókat annál is inkább támogathatja ügyeik megvalósításában, mivel azoknak a politikára gyakorolt hatásuk területileg korlátozott. A rosszaknak, mint például Berezovszkijnak vagy Guszinszkijnak, pedig külföldön kellett menedéket keresniük. Putyin nemcsak a helyi kiskirályoktól szabadult meg, hanem más módon is igyekszik helyreállítani a központi végrehajtó hatalom uralmát. Például megpróbálja meg- rendszabályozni a folytonos bírálat miatt a médiát, valamint a kommunista parlamenti ellenzéket, amely bizalmatlansági indítványt akart kezdeményezni a kormánnyal szemben. A csecsen felkeléssel szembeni fellépés is ezt támasztja alá. A rendteremtésnek ezt a Putyin-féle második változatát a szerző „hatalmi vertikál"- nak nevezte el, amelynek szintén nem kevés a hátulütője. Putyin a nem létező állami tekintélyt megpróbálta behelyettesíteni a biztonsági szervek által támogatott autokrata elnöki tekintéllyel. Ez pedig eltávolítja az elnököt demokratikus kötelezettségeitől, lelkiismereti válságot okoz a liberálisoknak, és ugyanakkor nem segít a sokat hangoztatott „befektetési klíma" megteremtésének sem. A harmadik variáns az, amely a legkézenfekvőbbnek tűnik: Oroszországot egy egészséges, hozzáértő, odaadó és tiszteletben álló közigazgatással kellene felruházni. Ennek a megvalósítása szerepelt Jelcin és Putyin programjában is. Csakhogy könnyebb erről beszélni, mint azt megvalósítani. Amilyen messze csak vissza tudunk tekinteni az orosz közigazgatás történetében, azt láthatjuk, hogy a cárok majd a párttitkárok mindig is panaszkodtak a közigazgatásra, amely lusta, hozzá nem értő, alkoholista és korrupt személyekből állt. Ez most végre átadhatta volna a helyét egy igazi republikánus köz- igazgatásnak, összhangban a demokrácia valódi fejlődésével. A történelem azonban mindeddig nem így alakult. A kommunista párt diszkvalifikálásával és a „bürokratikus fékek" leépítésével Gorbacsov ezen a téren is csak a lebontás munkáját végezte el, amelyet nem követett építő munka. Jelcinben megvolt a szándék, azonban a költségvetési nehézségek és a tisztségviselők visszahelyezésével felmerült szociális problémák miatt ez nem valósulhatott meg. Azóta a „közigazgatási reform" állandóan napirenden van. Ezen a téren az Európai Unió is nagyobb szerepet játszhatna a reformok előmozdításában. Ehhez először is összehangolt cselekvésre lenne szükség. Azután pedig az uniónak igazodnia kellene a Kreml „konszolidációs"-nak nevezett hatalmi manipulációihoz, amíg ez utóbbiaknak nem sikerül létrehozni egy igazi orosz közigazgatást. Ezenkívül, figyelembe kellene vennie, hogy egy olyan társadalmi közegben kell fellépni, amely nem sok illúziót táplál a Nyugat segítségével és a feltételként kikötött reformokkal kapcsolatban. Végül pedig az unió vezetőinek számolnia kellene a Nyugaton elterjedt oroszgyűlölettel is. Füsti Molnár Zsuzsa 194 Külügyi Szemle
