Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
Zeidler Miklós emberiségi hivatást felfedezni", hiszen végzetükké lett, hogy „több kulturális értéket semmisítsenek meg, mint amennyit termelni képesek".28 Horváth Jenő és Lukács György a trianoni béke megszületésének körülményeit és igazságtalanságait elemezte. Eöttevényi Olivér és Földes Béla a békeszerződés kulturális és gazdasági következményeit vette számba. Wlassics Gyula a nemzetközi jogorvoslat módjait kutatta és azt - a hazai nemzetközi jogi szakemberekkel egybehangzóan - a határkügazítás lehetőségét elismerő Millerand-levélben, valamint a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának, az alkalmazhatatlanná vált nemzetközi szerződések felülvizsgálatáról szóló 19. cikkében találta meg.29 Berzeviczy Albert a lefegyverzés problematikáját vizsgálta, Fodor Ferenc pedig földrajzi szempontból értékelte a békeszerződést. Az ő megállapítása szerint „Trianon egy évezreden át kialakult harmóniát zavart meg a föld és népe között s csak diszharmóniát tett helyébe".30 A vaskos kötet érdekessége, hogy utolsó fejezetét az a Nagy Emil írta, aki hamarosan mint ellenzéki pártember és a londoni magyar követ ellen intrikáló önjelölt külpolitikus is nagyon rossz viszonyba került Bethlennel. A könyv utolsó tanulmányában - Az út az orvoslás felé - Nagy azt fejtegette, hogy Angliát helyes diplomáciával és kitartó propagandával is legfeljebb a néprajzi elvnek megfelelő határváltozás, valamint a kárpátaljai, szlovákiai és erdélyi autonómia ügyének lehet megnyerni.31 De alig telt el néhány nap, és a Magyar Külpolitika hasábjain az MKT egyik bizalmi embere - Albrecht Ferenc, a társaság jogtanácsosa - tollából jelent meg olyan cikk, amely azt sugalmazta, hogy az etnikai határokon túlról is térjenek még vissza idegen nemzetiségek, amelyek - a megkötendő kisebbségi „kölcsönös garanciális paktumok" mellett - „kézizálog" gyanánt biztosítékot nyújthatnak a távolabb élő magyar kisebbségekkel szembeni megfelelő bánásmódra.32 Összegezésként azt lehet elmondani, hogy e kötet erős történelmi jogi alapozással, és érvényes nemzetközi jogi elvek és érvek hang- súlyozásával bírálta a békeszerződést. Alig egy évtizeddel a történelmi Magyarország felbomlása után természetesen nem szabadulhatott annak emlékétől, de helyesen ismerte fel, hogy az esetleges revíziót békés eszközökkel csak nemzetközileg elfogadott vagy komoly nemzetközi presztízzsel bíró alapelvek talaján lehet megvalósítani. Ez a korban az etnikai és önrendelkezési elv volt, még akkor is, ha ezek érvényre jutását a szomszéd országok megakadályozták, és a nagyhatalmak sem erőltették, másfelől viszont a magyar közvélemény - és sok szempontból a magyar kormány is - kevesellte. A Magyar Külügyi Társaság igazgatósága 1925 végén életre keltette az egykori külügyi tanfolyamot. A kurzus egyelőre mint rendszeres szabadelőadások sorozata indult el. A tanfolyam Külügyi Szeminárium néven működött, s négy hónapon át kb. 100 tanítási órában oktatta a nemzetközi tanulmányokat. A tanfolyam díja tíz pengő volt. A húszas évek végétől a társaság saját és más forrásokból lehetővé tette, hogy a tanfolyam hallgatói részére minden évben több ötvenpengős pályadíjat is kiírjanak, a nyelvismerettel rendelkező, jobb képességű diákok közül pedig három-négy fő Genfbe utazhatott az NLNU háromhetes nyári továbbképző tanfolyamára. Az utolsó Külügyi 164 Külügyi Szemle
