Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Demendy Nóra: A posztmodernizmus a nemzetközi kapcsolatok elméletében
A posztmodernizmus a nemzetközi kapcsolatok elméletében Demendy Nóra posztmodernizmus mintegy két évtizede jelent meg a nemzetközi kapcsolatok elméletében, már a kezdetektől elhatárolva magát a realizmus/neorealizmus áramlatától. Kritikai jellegét jelzi a „dissident thought" elnevezés is, amellyel az irányzat tudósai jellemezték megközelítésüket.1 Ahhoz, hogy jól tudjam érzékeltetni ennek a kritikai áramlatnak a jellegét, az első részben a realizmus/neorealizmus gondolatkörének alapállításait, problémalátását foglalom össze, mivel alapvetően ezzel az irányzattal mint a nemzetközi kapcsolatok elméletének ma is markáns, referenciapontként szolgáló gondolatkörével polemizál a poszt- modernizmus. A következő fejezetben magát a posztmodernizmust mint füozófiai irányzatot fogom bemutatni. A harmadik és negyedik fejezetben ezek alapján a nemzetközi kapcsolatok elméletének posztmodern kritikáját, illetve a posztmodern irányzat néhány fő témáját vázolom. Végül a posztmodern gondolatkör kritikájára térek majd ki. A realizmus és neorealizmus kifejezéseket szinonimaként használom, mert bár nem ugyanazt jelentik, a posztmodern kritika sem tesz jelentős különbséget közöttük, mivel az elméletek mögött húzódó filozófia (metateória) azonos, és erre irányul a posztmodern kritika. A nemzetközi kapcsolatok elmélete A nemzetközi kapcsolatok tudománya saját történetét hagyományosan viták történeteként fogja fel. Az idealizmus és realizmus vitája volt az első, amelynek során megformálódott a nemzetközi kapcsolatok elmélete. A vita a realizmus gyors és határozott térhódítását hozta. Ez gyakorlatilag a második világháború után következett be, és Morgenthau Politics Among Nations című, 1948-ban megjelent könyvéhez kapcsolhatjuk. Morgenthau ezen alapművében már kikristályosodtak a realizmus alapvető állításai és problémalátása, amelyek jól illeszkedtek az akkori nemzetközi rendszer jellegéhez. 234 Külügyi Szemle