Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Blahó András: Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között
Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között zi kompetitiv előnyöket a határokon áthúzódó együttműködésben rejlő méretekből adódó megtakarításokból, a változatossági hozadékból és a globalizálódó TNC vállalati rendszer szervezeti okulásából lehet húzni11. E kompetitiv előnyöket a TNC-k azzal birtokolhatják, ha tevékenységüket (hozzáadottérték-láncolatukat) világméretekben optimalizálják. Egy ilyen munkamegosztásban akár egy TNC egyetlen országban lévő leányvállalata is fontos tulajdoni forrása lehet a cég egészének. 2. A nemzetközileg megalapozott tulajdonosi előnyöket a TNC integrált rendszerét közös alapelvek, célok és eszközök alapján irányító szervezeti és strukturális változatossági hozadék egészíti ki. Ennek lényege, hogy a TNC számára lényeges előnyökkel jár, amennyiben az eddig nemzetközi gazdasági tranzakcióit vállalaton belüli folyamatokká transzformálja. Ám ha igaz, hogy a tulajdonhoz fűződő előnyök jó része realizálható a piacon, az is igaz, hogy ez ösztönzi a cégek közötti stratégiai szövetségek és más vállalatközi egyezmények megkötését. A gyakorlat azt mutatja, hogy mind a vállalaton belüli, mind a vállalatok közötti tranzakciók nagyságrendje bővül. 3. Mivel a TNC teljes hozzáadottérték-láncolata részévé válik az integrált nemzetközi termelési rendszernek, az egy fogadó országban „nyugodtan" létesíthető vállalati tevékenységek tárháza lényegesen kiszélesedik. Nem kell ugyanis attól tartani, hogy a fogadó ország hatóságai bizonyos területeken „aláássák" az ilyen vállalati előnyöket, hisz a TNC világméretű termelési rendszerével másutt is „vissza tud vágni", mint ahol a helyi hatóságok várják. Alapjában véve ez a tény a fogadó országoknak nagyobb lehetőséget kínál arra, hogy lokalizációs előnyeiket a TNC-k vállalatspecifikus előnyeivel jobban összehangolják. Könnyebb KKT-t vonzani az országba, ha nem teljes termelési folyamatokat, hanem csak azok egy funkcionális részét óhajtják megszerezni. Ehhez ugyanis könnyebb kialakítani a szükséges gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszert, meggyőzni a TNC-t; s a szükséges szakképzett munkaerő is koncentráltabban biztosítható, oktatható. Ezzel egy időben a TNC-k integrált nemzetközi termelési rendszerében előnyeik egy komplex rendszere honosodik meg, érthető tehát, hogy a fogadó országoktól is lokalizációs előnyeik differenciált „csomagját" igénylik. Infrastrukturális támogatás, a termelési tényezők relatív alacsony ára, technológiai és technikai szofisztikáltság, a munkaerő alkalmazkodóképessége mind-mind fontos lokalizációs szempontok egy beruházás megvalósításánál. Természetesen ezek a „vonzerők" a fogadó országtól lényeges erőforrásokat követelnek. Mégis igaz, hogy a korlátozott pénzügyi forrásokkal rendelkező fogadó országoknak könnyebb egy ilyen, differenciált „csomagot" támogatni és összeállítani, mint teljes terjedelmű beruházási előnyöket kínálni az erősödő nemzetközi versenyben. További lehetőségük az ilyen differenciált „csomagok" esetében a regionális megközelítés. Ha igaz, hogy a TNC integrált nemzetközi termelési rendszere nemcsak a közvetlen külföldi tőkeberuházás és a TNC vállalati funkcióinak „lebontását" teszi lehetővé fogadó országokra, akkor az is igaz, hogy a fogadó országo(ko)n belül egyes régiók sajátos differenciált, KKT-t vonzó „csomagjának" összeállítása is ajánlott. 2002. tavasz 129
