Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? 83 Lásd: Cooper, A. F.-Hayes, G. (eds): Worthwile initiatives? Canadian mission-oriented diplomacy. Toronto, Irwin, 2000. 84 Lásd: US Advisory Commission on Public Diplomacy: A New Diplomacy for the Information Age (Washington: US Advisory Commission on Public Diplomacy, 1996; valamint: US Advisory Commission on Public Diplomacy: Publics and Diplomats in the Global Communications Age. Washington: US Advisory Commission on Public Diplomacy, 1998. 85 Egyes becslések szerint az internet jelenleg mintegy három és fél milliárd weblapból áll. Az információknak azonban csak egy része tekinthető tudásnak. 86 Lásd: http://www.embassy.org/ 87 Számos külügyi szakember azzal érvel, hogy a külképviseletek ne végezzenek elemzéseket, csak szerezzék meg és továbbítsák az információkat. Ezt a szemléletet körülbelül ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egyes országok feldolgozatlanul eladják az olajat, a gázt és egyéb ásványi vagyonukat, holott magasabb feldolgozottság (hozzáadott érték) esetén lényegesen jövedelmezőbb módon értékesíthetnék végtermékeiket a világpiacon. Vajon többet jelent-e a kontextusba helyezett és értékelt információ az egyszerű adatnál? Arról nem is beszélve, hogy - a politikai vezetők szándékaira vonatkozó információk kivételével - az internet az ország-specifikus adatok dinamikus tárházát biztosítja bárhonnan és bármikor. 88 2000-ben a párizsi amerikai nagykövetségen 15 washingtoni hivatal 200 alkalmazottja dolgozott, számuk meghaladta a State Department munkatársainak számát. A történelmi léptékű átalakulást kitűnően szemléltetik a következő adatok: az amerikai külügyminisztérium hivatalosan 1789-ben jött létre; az első külügyminiszter, Thomas Jefferson hivatala két misszió munkáját felügyelte, személyzete egy főhivatalnokból, három beosztott ügyintézőből és egy részfoglalkoztatású fordítóból állt. A New York Times még 1882-ben is a külügyminisztérium megszüntetését javasolta, mert „kevés dolguk akadt külföldön". 89 Henrikson, A. K.: Diplomacy for the 21st century: 're-crafting the old guild.' Wilton Park Occasional Paper 1„ 1997, 20-30. o. 90 Ansell, C. K.-S. Weber: Organizing international politics: sovereignty and open systems. In: International Political Science Review, 1999, 20 (1). 77. o. 91 Hocking, B.: "Catalityc diplomacy: beyond 'newness' and 'decline'." In: J. Melissen (ed.): Innovation in Diplomatic Pradice. Houndsmills, Macmillan, 1999. 92 Lásd: Reinecke W. H.: Global public policy: governing without government? Washington D. C, Brookings, 1998; Reinecke W. H.: The other world wibe web: global public policy networks. In: Foreign Policy, 1999-2001,17, 44-57. o. 93 A konfliktuskezelésről lásd: http://www.asis.org/Bulletin/Feb-98/studemeister.html 94 Studemeister, Margarita: "The Impact of Information and Communications Technologies on International Conflict Management." Bulletin of the American Society for Information Science, 24. No. 3. (1998. február-március); http://www.asis.org/Bulletin/Feb-98/studemeister.html 95 Brzezinski, Zbigniew. A nagy sakktábla. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, 286. o. 96 A nooszféra (a görög noosz, „értelem" szóból ered) a földi világnak az ésszerű, céltudatos emberi tevékenység által meghódított területe; az intellektus, a gondolkodás szintje. Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) vezette be 1925-ben, majd az 1950-es és az 1980-as években posztumusz kiadott műveiben terjedt el. Teilhard szerűit az ész erői évszázadokon keresztül hozzák létre a nooszférát. Ez a fogalom lényegében spirituális, és sokkal kevésbé technológiai, mint a cybertér vagy az információs szféra. Teilhard úgy vélte, hogy az urbanizáció, a technikai fejlődés és a kommunikációs módszerek révén mértani haladvány szerint sokasodnak a kapcsolatok az egyes embercsoportok politikája, gazdasága és gondolkodási szokásai között. Alkalmanként azzal jellemzik őt, hogy előre látta az internet létrejöttét. A nooszféra fogalma így tehát a cyberteret és az információs szférát öleli fel, és saját technológiai, szervezeti és fogalomalkotási szintekkel rendelkezik. A globális nooszféra létrehozására irányuló lendületet nagy valószínűséggel az információs és kommunikációs szabadságnak, az etikai normák és értékek elterjedésének elkötelezett NGO-k, más civil társadalmi szereplők, valanűnt 2002. tavasz 119
