Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?

Nagy Péter lear Risk Reduction Center számítógépes hálózatának az irányítása is, amely az Egye­sült Államok és a korábbi Szovjetunió atombombával rendelkező tagállamai közötti kapcsolatokat felügyelte. A legnagyobb erőfeszítéseket egy olyan információs infra­struktúra kialakítására fordítják, amely lehetővé teszi a munkatársak számára, hogy a minisztérium integrált hálózatának valamennyi részéhez hozzáférjenek a „need to know" elve alapján. Washington és több mint száz külképviselet között már működik a rendszer. Ezek az innovációk kétségkívül javították a minisztérium lehetőségeit a vir­tuális diplomácia interdependens eseményeinek irányításában. Tökéletesedett a fejlett digitális technológiák, többek között a globális helyzetmegha­tározó műholdak és a földrajzi információs rendszerek alkalmazása az amerikai diplo­máciában. A Geographic Information System (GIS) rendszer a politika-formálásnak, a tervezésnek, a döntéshozatalnak, a szituációk irányításának és ellenőrzésének az eszkö­zévé vált. Alkalmazták a boszniai válság megoldásáról folytatott daytoni béketárgyalá­sokon 1995-ben, hogy segítsék a három tárgyaló felet - Boszniát, Horvátországot és Szer­biát - országhatáraik megállapításában. Milosevic akkori jugoszláv elnök számára konk­rétan be kellett mutatni egy vitatott boszniai völgy feletti „átrepülés" számítógépes szi­mulációját, hogy meggyőzzék, a terület biztonsági szempontból kedvezőtlen fekvése miatt valóban nem alkalmas arra, hogy a határvonalat ott húzzák meg, ahol ő maga sze­rette volna; a szóban forgó földrajzi terület háromdimenziós dinamikus képi modellje hamar meggyőzte őt álláspontjának tarthatatlanságáról. Salvadorban, a CARE - egy magán segélyszervezet - a globális helyzetmeghatáro­zó rendszer (Global Positioning System - GPS) nagy felbontóképességű műholdas képi ábrázolásait használta fel a korábban egymással ádáz harcokat vívó ellenfelek számá­ra kiosztandó földterületek felparcellázásához. A GPS az amerikai Védelmi Miniszté­rium tulajdonát képező, a Föld körül keringő 24 műholdból áll, a salvadori munkála­tokat az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (United States Agency for International Development) finanszírozta. Mintegy 12 ezer holdat térképeztek fel ily módon, és osztottak fel egyéni parcellákra, a felek között megkötött békeszerződés követelményeinek megfelelően. A virtuális diplomácia szerepét nemcsak az amerikai külügyminisztérium informá­ciós-kommunikációs politikájának az aktivizálódása növelte, hanem az a tény is, hogy az Egyesült Államok a digitális erőforrások elsődleges előállítója s egyben a legfonto­sabb elosztója is. A globális kommunikáció mintegy 35 százalékát jelenleg az Egyesült Államokban kezdeményezik, vagy ott fejezik be, miközben lakóinak száma a világ né­pességének kevesebb mint 6 százaléka. A „digitális erő"-t jól jellemzi az a mutató, hogy egy állam mennyi adatbázissal rendelkezik: ebben a tekintetben az Egyesült Államok könnyedén megelőzi az egész világot, ugyanis a saját „gyártású" legfontosabb adat­bankjainak száma ötezerre tehető, ami a világ többi országában együttvéve rendelke­zésre álló adatbankoknak a kétszerese.105 Bár a fejlett országok közötti szakadék csök­106 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents