Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Bárány Péter 12 Cap sur la Présidence francaise de l'Union européenne. Hubert Védrine külügyminiszter írása vezető európai lapok részére, 2000. június 28. 13 Az elnökség kitűzött programja és prioritásai szintén részletesen megtalálhatók a hivatalos honlapon. 14 Chirac köztársasági elnök beszéde a francia nagykövetek találkozóján, 1996. augusztus. 29. 15 Előbbit az Erika olajszállító tanker 1999. decemberi katasztrófáját követő újabb csapás, az Ievoli Sun vegyi anyagokat szállító tartályhajó 2000. októberi elsüllyedése állította a figyelem középpontjába. Az élelmiszer-biztonság kérdését a szűnni nem akaró, sőt, egyre terjedő kergemarhakór vetette fel élesen, s a közelmúlt francia botrányai erre különösen érzékennyé tették az elnökséget. Ezt jól mutatja, hogy Franciaország nemzeti szabályozása megelőzte a Bizottság tervezetét, amely a kedvezőtlen körülmények (újabb állati megbetegedéseket regisztráltak immár Németországban és Spanyolországban is) hatására, és jórészt a francia mintára alapozva öltött radikális formát. 16 2000. november 23-án Sochauxban, december 7-én pedig Nizzában tartottak Európai Konferenciát. 17 A Bizottság mérete és összetétele, a szavazatok újraosztása a Miniszteri Tanácsban, a minősített többségi szavazás alkalmazásának kiterjesztése. 18 Ennek érdekében a külügyminiszterek havonta tartott tanácskozása mellett Franciaországnak az Európai Unióhoz delegált nagykövete, Pierre Vimont vezetésével egy úgynevezett „előkészítő csoport" is megkezdte munkáját, havi két üléssel, valamint decemberig 4 alkalommal a miniszterek szigorúan zártkörű, úgynevezett „konklávét" is tartottak a tárgyalások elmélyítésére. 19 Les Quinze constatent un blocage sur la réforme des institutions européennes. Le Monde, 2000. szeptember 6. 20 Az osztrák külügyminiszer azzal hárította el a Bizottság szűkítésére vonatkozó francia álláspontot, hogy a francia kormány maga is 34 tagot számlál, mégsem bénult le a munkája, míg svéd oldalról úgy értékelték, hogy Franciaország úgy próbálja eladni a rotációs rendszert, mint egy részéről tett áldozat, pedig az valójában minden ország közös áldozata lenne. 21 A szavazati súlyok megállapítására számos „képtelen" képlet forgott a köztudatban. Egy svéd javaslat szerint például a tagországok népességszámának négyzetgyökét kettővel megszorozva kapnánk meg az egyes tagállamokra jutó szavazatszámok „helyes" mértékét. 22 Ez állt Angliára, Írországra, Svédországra és Luxemburgra adózási ügyekben, Angliára, Németországra, Spanyolországra és Dániára a társadalombiztosítás és egyéb szociális ügyek terén, Németországra és Franciaországra bevándorlási és menekültügyi kérdésekben, Spanyolországra és Portugáliára a regionális szabályozások területén, valamint Franciaország egy speciális fenntartást is hangoztatott, nevezetesen a szellemi tulajdon és kulturális javak nemzetközi kereskedelmében (francia szóhasználatban az „európai kulturális sajátosság" megőrzéséről van szó). 23 Paradox módon - talán mert látszólag eltörpült a többi probléma mellett, vagy talán mert senki sem tudta igazán, miről is van szó - éppen az a kérdés váltotta ki a legkevesebb vitát, amely hosszú távon leginkább meghatározó lehet az Európai Unió jövője szempontjából. 24 A hivatalos közlemények optimizmusával szemben a sajtó nemes egyszerűséggel „zűrzavarnak" (imbroglio) bélyegezte a biarritzi csúcsot, illetve „kicsik" és „nagyok" fokozódó háborújáról cikkezett. Biarritz egyetlen kézzelfogható eredménye valójában az lett, hogy elfogadták a Alapvető jogok európai chartájának szövegtervezetét, s ezzel összefüggésben javaslatot dolgoztak ki egy felügyeleti-előrejelző mechanizmusról, amely ezen jogok bármely tagállam általi megsértésének kivédését célozza (európai uniós szerződés 7. cikkely). 25 Jacques Chirac sietve nyomatékosította, hogy az unió részéről csak egyetlen dátumra vállalnak kötelezettséget, ez pedig az, hogy 2003 elejére készen állnak az első új tagok fogadására. 96 Külpolitika