Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Bárány Péter folyamatokat, inkább a gazdasági és szociális kérdésekre helyezi a hangsúlyt, szigorúan kormányközi alapon. Ezért is jelentett nagy megkönnyebbülést Svédország számára Nizza sikere, hiszen így megszabadult az intézményi reformok folytatásának esetleges terhétől, s nyugodt szívvel hirdethette meg a „három e" programját, úgy mint bővítés, foglalkoztatás és környezetvédelem (enlargement, employment, environment). A francia sajtó által előszeretettel „eurominimálisnak" címkézett svéd elnökség leginkább a bővítést érzi szívügyének, s ez kifejezetten szerencsés, hiszen a mélyítésben érdekelt Franciaország után ez „logikus" folytatásnak tetszik, de nagy kérdés, hogy a nizzai kiábrándultság és a saját korlátozott ambíciók mennyire fogják vissza lendületét.41 Más oldalról a félév intézményi szempontból is fontos problémákat vetett fel. Egyfelől a végsőkig kiélezett nizzai csúcs rámutatott a kormányközi módszer korlátáira, miközben revelatív erővel bukkantak fel új megoldások. Különösen az Alapvető jogok európai chartájának kidolgozására alkalmazott „vegyes" módszer42 hatékonysága váltott ki osztatlan elismerést, sokan máris a hasonló megoldásokban látják a körülményes kormányközi konferenciák alternatíváját. Másfelől a viták középpontjába került francia elnökség rámutatott az elnökség intézménye esetleges reformjának szükségességére is. Alig néhány nappal a francia elnökség lezárása után Romano Prodi egy svéd napilapnak úgy nyilatkozott, hogy a hat hónaponkénti váltásban működő soros elnöki rendszer hosszú távon nem működtethető. Elmondása szerint „a jelenlegi rotációs rendszert nem folytathatjuk. Ez a berendezkedés nagyon nagy problémát okoz a munkánkban, mindig más tárgyalási kultúrával és más emberekkel találjuk magunkat szemben"43. Végül „hatástalan politikai turizmusnak" nevezte a soros elnökséget, ezzel adva meg neki a kegyelemdöfést. A francia elnökség minden kritika ellenére nem volt kudarc. Igaz, nem volt egyértelmű siker sem. Az Európai Unió mostani formájában, jelenlegi intézményivel sok tekintetben fejlődési lehetőségeinek határához érkezett. A valóban új Európa felépítésében mindenkire sok feladat vár még, s Franciaország is javíthat bizonyítványán. Irodalom Csizmadia Sándor: Franciaország: a „nagy nemzet" az európai integrációban In: Kiss }. László (szerk.): Közösségi politikák, nemzeti politikák / A tizenötök EU-rópái. BKE Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék, Budapest, 1997. 99-145. o. Gazdag Ferenc: Franciaország története 1945-1995. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1997 Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona Kiadó, Budapest, 1998 94 Külpolitika
