Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Bárány Péter még tovább erősítette az európai pólus s az általa képviselt európai modell erőteljes védelmének szükségességét. Mindezek alapján Chirac elnök 1998-ban így foglalta össze a francia törekvéseket: „Mit akar Franciaország? Franciaország mindenekelőtt azt akarja, hogy az Európai Unió a XXI. század nagyhatalmi szereplője legyen minden téren. Ugyanis a történelem színpadán egységesen fellépő Európa a legalkalmasabb eszköz arra, hogy Franciaország megőrizze befolyását, és előmozdítsa érdekeit a globalizált világban."2 A francia külpolitikában tehát meglehetősen koherens kép, alakult ki arról, milyen a világ ideális rendje, amelyben a nemzet, a regionális integráció és a többpólusú világrend egymást erősítő, szinergikus kölcsönhatásban állnak egymással, elősegítve a globalizáció negatív hatásainak enyhítését. Ebben a rendszerben az Európai Unió, lehetőség szerint, önálló és páratlan entitásán keresztül a francia gazdasági, szociális és társadalompolitikai modell hordozója, a hagyományosan erős francia világpolitikai elhivatottság kifejeződési formája is egyben. Chirac elnök szavaival élve: „ Második ütőkártyánk Európa. A globalizáció idején az Európai Unió - az alapvető fontosságú francia-német egyetértés által megerősítve - nyújtja a legmegfelelőbb keretet nemzetünk felvirágoztatására, szociális modellünk megőrzésére, értékeink és civilizációnk terjesztésére, a béke és a biztonság végleges megteremtésére kontinensünkön. Amennyiben Franciaország csak egy kicsit is tudja, mit akar, és képes meggyőzni partnereit, úgy Európa egyben csodálatos megsokszorozója befolyásunknak a világban."3 1.2. Az elnökségre vonatkozó főbb francia elképzelések, várakozások „Franciaország befolyásának biztosítása, érdekeink védelmezése- ez egyben Európa felépítésének betetőzése."4 A francia Európa-koncepció szellemében tehát rendkívül fontos az integrációs folyamat helyes irányban történő előmozdítása. A soros elnökség 2000 második félévében éppen erre kínált kitűnő alkalmat, hiszen arra az európai integráció dinamikájának sorsdöntő pillanatában került sor. Ez a fejlődési dinamika hagyományosan a mélyítés és bővítés kettős feltételrendszerén alakul. Napjainkra a keleti bővítés lett az a megkerülhetetlen új feladat és körülmény, amely meghatározza az Európai Unió további fejlődését. Márpedig a bővítés utáni - 27 vagy akár 30 tagú - Európai Unió többé nem lesz ugyanaz, mint ami ma. A francia diplomácia elismeri a bővítés történelmi jogosságát, ám nem győzi hangsúlyozni, hogy az új csatlakozások olyan kulturális és gazdasági sokszínűséget, sokféleséget hoznak majd az unióba, amely megfontolt választ igényel: az unió - mondják - nemcsak dimenziójában, hanem „természetében" is át fog alakulni. 78 Külpolitika
