Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
lentős késése eredményeként, az életbe léptetés dátumának jelentős elhúzódása miatt természetesen módosulnak. Az Egyesült Államokban csak az aláírást követő 3 év múlva, 1994. januárjában hagyta jóvá a törvényhozás a START-2 szerződést, az orosz parlamentnek pedig 7 évet is meghaladó idő kellett a ratifikáláshoz. A tetemes orosz késedelemnek a legfontosabb oka, hogy az előző törvényhozás e téren is bizonyította szembenállását Jelcin elnökkel. Nem elhanyagolható azonban az sem, hogy Oroszországban a jelentős amerikai segítség ellenére sem volt elegendő pénz a hadászati támadófegyverek csökkentési ütemének felgyorsítására. Az Egyesült Államok mostanáig mintegy 5 milliárd dollárral támogatta az orosz hadászati fegyverzetcsökkentési folyamatot. 1999 elejéig az oroszok 30 milliárd rubelt költöttek a START-1 teljesítésére, ugyanakkor a meglévő hadászati fegyver- rendszereik fenntartási költsége évenként ennél az összegnél jóval kevesebbe, mindössze 5 milliárd rubelbe kerül. A 2000. áprilisi orosz ratifikálás végül is annak köszönhető, hogy az új összetételű Állami Duma nyilvánvalóan belátta: Oroszországnak is érdeke, hogy a kölcsönösség alapján megszabaduljon elavult vagy elavulófélben lévő, teljesen értelmetlenül fenntartott hadászati támadófegyver-rendszereinek jelentős hányadától, hiszen a megmaradó állomány is elegendő ahhoz, hogy a világ második atomhatalmaként megtartsa katonai nagyhatalmi státusát. A START-2 legfontosabb mennyiségi előírásait a 8. táblázat tartalmazza. A szerződésben eredetileg szereplő időpontokat egy, 1997-ben, Helsinkiben, Clinton és Jelcin elnökök által aláírt jegyzőkönyvben úgy módosították, hogy a START-2 teljesítésének végső időpontja 2007. december 31-ére változott. Okkal feltételezhető, hogy az 1997-es várakozásokat is meghaladó orosz ratifikációs késedelem miatt bizonyos határidőket még tovább kellett módosítani. A második START szerződés még az elsőnél is nagyobb jelentőséget tulajdonít az atomtöltetek elsődlegességének, s gyakorlatilag nem tartalmaz a hadászati hordozóeszközökre vonatkozó számszerű előírásokat, hanem csak minőségi korlátokat. így nem engedélyezi egyetlen darab szárazföldi telepítésű nehéz interkontinentális ballisztikus rakéta megtartását (csak egy ilyen típus létezik: a tíztöltetű szovjet-orosz SS-18-RSz-20 rakéta). Hasonlóképpen tiltja a START-2, hogy a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákat több, külön-külön célra irányítható töltetet tartalmazó fejrésszel (MIRV) lássák el. Ugyanakkor ez a tilalom nem vonatkozik a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakétákra. A START-2 az említetteken kívül nagyszámú, részletekre is kiterjedő, a hadászati ballisztikus rakéták mellett a hadászati nehézbombázó repülőgépek számbavételére, esetleges átminősítésére vonatkozó előírása a szerződő felek számára biztonságot, s ami a legfontosabb, a szolgálatban tartható atomtöltetek mennyiségét A START-szerződések és a rakétavédelmi program 2001. tavasz-nyár 61
