Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
A START-szerződések és a rakétavédelmi program A támadófegyverek hadászati jellegét tehát végül is két tényező - a romboló hatás és a hatótávolság - határozza meg. Orosz (korábban szovjet) és amerikai vonatkozásban nyilvánvaló, hogy a hadászati fegyverek a legnagyobb, tehát a 100 kilotonnát meghaladó, illetve megatonnát is elérő hatóerejű atomtöltettel vannak ellátva. Ami a hatótávolságot (repülőgép esetében hatósugarat) illeti, az a hordozóeszközök fajtájától függ. A világ két legnagyobb atomhatalmának egymás területét elérni képes hadászati hordozó eszközei három csoportba sorolhatók. Az elsőbe a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták tartoznak. Az interkontinentális hatótávolság 5500 kilométernél nagyobb értéket jelent, hiszen csak ez esetben képesek az észak-amerikai szárazföldről indítva elérni Oroszország szárazföldi területén lévő célpontokat és viszont. Az elnevezésben szereplő ballisztikus kifejezés azt jelenti, hogy ezek a rakéták nem a földfelszínnel párhuzamos pályán haladva (vagyis nem a légköri repülőgépekhez hasonlóan) közelítik meg célpontjukat, hanem egy sajátos, ellipszis formájú röppályán, a hajítás törvényszerűségei szerint repülve. E ballisztikus pálya miatt a célmegközelítési idejük rövid, átlagsebességük a repülőgépekének tíz-hússzorosa (pl. 10 000 kilométeres hatótávolság esetén másodpercenként több mint 5 kilométer). A szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétáknak a többségét föld alatti indítóberendezésből, úgynevezett silóból indítják. Ezek legfontosabb feladata a bennük elhelyezett rakéták harckészültségének, azonnali bevethetőségének fenntartása, illetve védelmük az esetleges ellenséges rakéta-atomtámadás léglökési hullámának pusztító hatásától. A rakétasiló hatalmas méretű építmény. A rakéták rejtésére szolgáló, rendszerint henger formájú részének méreteit a benne tárolt rakéta hossza (20-30 méter) és átmérője (2-3 méter) szabja meg. A szárazföldi telepítésű hadászati rakéták első csapással való megsemmisíthető- ségének csökkentésére, vagy ahogy katonai szaknyelven mondják túlélőképességének fokozására, az 1980-as évek közepén előtérbe került a mozgatható indítóberendezés, a közúti - kamionszerű - jármű vagy a nagy vasúti tehervagon. Ezeken az indításhoz a rakétát a vízszintes szállítási helyzetből függőlegesbe kell fordítani, fel kell állítani. Effajta mobil indítóberendezést, szállító-felállító-indító (angol betűszóval: TEL = transporter-erector-launcher) járművet egyelőre csak két orosz rakétatípus számára rendszeresítettek. A második csoportba az atomhajtású tengeralattjárók fedélzetéről bevethető, néhány ezer kilométernél nagyobb, illetve az újabb változatokat tekintve a szárazföldiekével megegyezően interkontinentális hatótávolságú, ugyancsak ballisztikus rakétákat sorolják. Az atomhajtású tengeralattjárók sajátos indítóberendezések, jellemzőjük a hatalmas méret. Hosszuk 150 méter, átmérőjük pedig meghaladja a 10 métert is, vízkiszorításuk eléri, sőt két típus esetében meg is haladja a 15 ezer ton2001. tavasz-nyár 53
