Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása harmadik - bejelentett katonai gyakorlatoktól és mandatált békefenntartástól eltérő - formáját, ugyanakkor azt a bejelentett gyakorlatokkal összekapcsolva kívánták földrajzilag és időben korlátozni.36 A válságkezelési logikából kiindulva az ideiglenes telepítés földrajzi és főleg időbeli korlátozásának kétségbe vonható az ésszerűsége, mivel válságokat nem lehet a bécsi dokumentumban meghatározott 42 nap vagy akár kétszer annyi idő alatt kezelni. Az ideiglenes telepítés és a bejelentett gyakorlatok összekapcsolása szintén megkérdőjelezhető, hiszen a kétfajta állo- másoztatásnak más-más célja van. A javasolt számszerű korlátozásoknál - 120 harckocsi, 165 páncélozott harcjármű és 40 tüzérségi eszköz - egy páncélos dandár indikativ paramétereit vették alapul. Ezzel együtt magyarázatra szorult volna, hogy az ideiglenes telepítésre javasolt számok miért mennek a már akkoriban is általánosan hivatkozási alapnak tekintett szárnykvóták alá. A bejelentett katonai gyakorlatok és az ideiglenes telepítés együttes kezelése később is felbukkant a tárgyalások folyamán. A két kategória egybeolvasztása lényegében visszalépés lett volna a korábbi orosz álláspont felé, amikor a mandatált békefenntartáson és a bejelentett gyakorlaton túl nem ismerték el a területi szint meghaladásának más formáját. Ezért furcsának tűnhet, hogy az együttes kategóriára javasolt térbeli, gyakorisági és időbeli korlátozások az orosz felvetéssel egy időben a NATO gondolkodásában is megjelentek. A szövetségi gondolkodás azonban soha nem a két kategória egyesítésére, hanem mindig az ideiglenes telepítés, illetve ennek rendkívüli körülmények esetére kiterjesztett formája, a hadosztály nagyságrendű rendkívüli ideiglenes telepítés elfogadtathatóvá tételére irányult.37 Érdekes, hogy a két ellentétes irányú megközelítés végső soron azonos feltételek meghatározásához vezetett. A másik oldalról vizsgálva a kérdést ugyanis a gyakorlatok és az ideiglenes telepítés fogalma valójában csak a hozzájuk tartozó technikai paraméterekben - rögzített időtartam, előzetes bejelentési kötelezettség - válik el egymástól, ennyiben tehát volt ésszerűség az orosz felvetésben. Szövetségi részről az eltérő politikai környezet, az ebből fakadó potenciális destabilizáló hatás és a tevékenység - rutin, illetve különleges - jellege miatt mégis fontosnak tartották a két kategória megkülönböztetését. A kérdéskör rendezésekor mindenképpen gondolni kellett a két kategória halmozódásának a kizárására. Már ekkor lehetőségként vetődött fel a gyakorlatoknak a bécsi dokumentumban meghatározott 42 napos határidő lejárta utáni ideiglenes telepítéssé való átalakíthatósága. A bejelentett gyakorlatok intézménye egyébként évek óta problémamentesen működött a bécsi dokumentum keretében, ezért nem volt ok különösebb aggodalomra. Szintén az érdekességek közé sorolható az általános értelmezéssel megerősített felvetés, hogy egy részes állam - a gyakorlatban Oroszország és Ukrajna - a számszerű korlátozások figyelembevételével saját területén saját eszközeit is telepítheti ideiglenesen szárnyövezetbe tartozó és egyéb területei között. 2001. tavasz-nyár 39
