Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása 1997 folyamán ismertetett illusztratív nemzeti és területi szintek nem tükröztek állomásoztatási szándékokat. Különféle fórumokon (Euroatlanti Partnerségi Tanács, Partnerség a Békéért, NATO-Oroszország és NATO-Ukrajna Állandó Közös Tanács) a résztvevők máig rendszeresen megvitatják a védelmi tervezés kérdéseit, és a partnerek ebből is láthatják, hogy a szövetségnek nincsenek állomásoztatási tervei. Az adaptációs tárgyalások kezdetén a közép-európai stabilizációs övezetről benyújtott NATO-javaslat25 és annak későbbi vitája is azt vetítette előre, hogy a térségben nem növekedhetnek majd a szintek. Az ideiglenes telepítés átmeneti és kontingens jellegű. A kifejezés egyébként nem szerencsés, mert CFE-nyelven a korábban tárgyalt szárnyösszefüggésekre utal. A nagyobb rugalmasságokra és köztük az ideiglenes telepítési számokra a szövetség a magasabb nemzeti és területi szintek elkerülése miatt tartott igényt. A csoportszintekből származó maximális szintek alapján a NATO-nak lehetősége lett volna az 1997-es illusztratív számoknál jóval magasabb szinteket rögzíteni. Kö- zép-Európában pedig a magas ideiglenes telepítési számok esetén is összességében kevesebb lesz az állomásoztatási lehetőség, mint az eredeti szerződés középső zónájában. A szövetség ezért mintegy két hadosztálynyi erő26 bevethetőségére tett javaslatot a perifériát kivéve az alkalmazási övezet nagy részén, amelyre válságkezelési céllal, a válság továbbterjedésének megakadályozására, sürgősen lehet szükség. Reményt adott a megállapodásra, hogy az ideiglenes telepítés alapértékének meghatározásáról megegyeztek a vélemények, minden részes állam elfogadta a szárnyterületre vonatkozó, dandár nagyságrendű számokat. A többlettelepítést a NATO átláthatóan és nyíltan kívánta kezelni. A szövetségnek ideiglenes telepítési tervei sem voltak, és a telepítési lehetőséggel nyert tartalékkal egyetlen más államot sem akart fenyegetni, amennyiben az nem jelent fenyegetést a NATO-ra nézve. A válságkezelési logikából következően a két hadosztálynyi erő telepíthetősége nem destabilizáló, hanem éppen ellenkezőleg, stabilitást biztosító tényező lett volna. Az adaptáció során a merev korlátok és a rugalmasságok megfelelő rendszerét kellett kidolgozni, a nemzeti és területi szinteken alapuló struktúrát kellett a rugalmasságok segítségével képessé tenni a környezet változásaihoz történő alkalmazkodásra. A nemzeti és a területi szintek növelési lehetőségéhez például nyilvánvalóan kapcsolódtak az ideiglenes szintmeghaladási rugalmasságok: minél merevebbek a nemzeti és a területi szintek, annál nagyobb mértékű ideiglenes rugalmasságra van szükség. A NATO-nak alapvető érdeke, hogy váratlan válsághelyzeteket megfelelően tudjon kezelni, rövid távra szóló, gyors intézkedéssel képes legyen a válság kibontakozását, eszkalációját megakadályozni. Az ilyen váratlan helyzetekben feltétlenül képesnek kell lennie egy összhaderőnemi egyesített alkalmi harci kötelék27 bevetésére. Természetesen az ideiglenes telepítési ru2001. tavasz-nyár 33
