Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása ményei után súlyos tévedés lenne. Arról sincs szó, hogy egy csecsenföldi méretű háborút összhangba kellene hozni a szerződéses rendelkezésekkel, hiszen az adaptált szerződés nem ösztönözni, hanem éppen ellenkezőleg, megakadályozni akarja a fegyveres konfliktusokat. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a csecsenföldi válság jóval összetettebb, politikai rendezést igénylő probléma annál, hogy azt csupán CFE-szempontból nézhessük. A kilencvenes évek csecsen háborúi során jóval nagyobb volt a tét annál, hogy a kérdést a CFE-szárnyszintek túllépésére lehessen szűkíteni. Mindezek tudatában nem szerencsés, sőt félrevezető az érvelés visszájára fordítása, a szerződés értelmének a kétségbevonása. A CFE- szerződés nem csodaszer a válságövezetekkel terhelt egykori szovjet térség problémáinak megoldására. A szerződés bírálatát - a csecsenföldi konfliktusnál tágabb értelmezésben - sokkal indokoltabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a tömbszemléletű korlátozási rendszert megszüntető adaptált szerződés miért nem biztosít kivételes körülmények között sem lehetőséget a periférián, különösen a déli szárnyon kibontakozó válságok megelőzésére és kezelésére. A hidegháborús szembenállás megszűnése után mivel indokolható az európai perifériákra meghatározott szigorú korlátozási rendszer további fenntartása? Ezzel visszajutottunk a bevezető rész kilencvenes évek első felének problémáit ismertető megállapításaihoz, amelyek továbbra is érvényesek. Ez a saját farkába harapó kígyó esete, mert a szárnyszabály kétszeri jelentős enyhítése ellenére, az adaptált szerződés aláírásának idején, a második csecsenföldi háború során lényegében ugyanazzal a problémával szembesült a CFE-közösség, amely már a kilencvenes évek első felében jelentkezett, és az első korszerűsítési, későbbi szóhasználattal adaptációs igények megfogalmazásához vezetett. A zavarba ejtő kérdésre egyetlen ésszerű felelet adható: a CFE adaptációs tárgyalások központi eleme nem a szárnykérdés volt, a tárgyalásoknak nem elsősorban a perifériák helyzetét kellett minden körülmény esetére és minden érintett fél számára hosszú távon és megnyugtató módon rendezni. A szárnykérdés viszonylagos fontossága és a legtöbb adaptációs kérdéssel való óhatatlan összefüggése ellenére is második helyre szorult a közép-európai térség, a NATO keleti irányú kibővítésének problémaköre mögött. 2.2. A NATO bővítése körüli bonyodalmak Az adaptációs tárgyalások központi elemét az állomásoztatás-ideiglenes telepítés kérdése jelentette. Ahogyan a szóhasználat is mutatja, tulajdonképpen két, egymással szorosan összefüggő problémáról van szó. A tárgyalások korai szakaszában, a konkrét javaslatok beterjesztését megelőzően meglehetős zűrzavar uralkodott e témában, bár az ellentéteket a két fogalom elválasztására tett kísérlet sem 2002. tavasz-nyár 31
